KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jane Eyre

Szabó Noémi

Jane Eyre – brit, 2010. rendezte: Cary Fukunaga. Írta: Brontë regényéből Moira Buffini. Kép: Adriano Goldman. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Mia Wasikowska (Jane), Michael Fassbender (Rochester), Jamie Bell (St. John Rivers), Sally Hawkings (Mrs. Reed), Judi Dench (Mrs. Fairfax). Gyártó: BBC Films / Ruby Films / Focus Features. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 97 perc.

Charlotte Brontë regényének újabb adaptációja csemege a melodrámák rajongóinak: Jane Eyre, a XIX. századi önmegvalósító nõ újra túléli nehézségekkel teli gyermekkorát, hogy felnõttként még több megpróbáltatással szembesüljön. Mia Wasikowska, és a Velencében éppen jókor díjazott Michael Fassbender garanciaként szolgál Cary Fukunaga új filmjéhez, ahogyan 1943-ban Orson Welles, 1996-ban pedig Franco Zeffirelli jól csengõ neve volt a biztosíték.
A majdnem két tucat filmadaptációt megélt történet újramesélése ennek ellenére komoly kihívásokkal jár, részben az elõdökkel való automatikus összehasonlítás, részben pedig a regény korából és hosszából adódó dramaturgiai nehézségek miatt, amelyeket majdnem mindig sikerrel konzervál a kanonizált státusz. Bizonyos szinten igaz ez a legújabb opuszra is; jelentõsen lassítja a cselekményt a tény, hogy az eredeti szöveghez híven a történet minden fontos fordulata egy-egy szó szerint idézendõ, életszerûtlen dialóghoz köthetõ, ám ezeket Wasikowska és Fassbender többé-kevésbé megtölti élettel; a fennmaradó idõt pedig a szépen komponált, festménybe illõ természeti képek, és jó ízléssel válogatott zene tölti ki, mindezzel megteremtve a tökéletes alaphangulatot. Bár a rendezõ úgy nyilatkozott, hogy hangsúlyt szeretne fektetni a regény horror-vonalára is, igyekezetét nem koronázta teljes siker – törekvése ugyan feltûnik egyes jelenetekben, de következetlen marad, így egészében sajnos nem árnyalja a történetet. A film egésze tehát látványos és mûködõképes; csakhogy sok elõdéhez hasonlóan belefullad a drámába. A boldogság, amiért annyi könny hullik, csak a dialógok avítt szövegében vendégeskedik, ábrázolva mindössze némi csendes derût látunk. A mély szenvedély átélése házi feladat marad: aki elmulasztotta komolyan venni az igaz szerelem legendáját, azt valószínûleg Mia Wasikowska pirosra sírt szeme sem fogja meggyõzni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10820