KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap birodalma

Nóvé Béla

Mint azt a monstre háborús revüfilm hangzatos címe is elárulja, Spielberg empire imperalizmusa, megalomán mítoszokban tobzódó, falánk fantáziátlansága újabb prédára talált: ezúttal Japán s a Távol-Kelet egzotikussá stilizált második világháborús tömegkatasztrófájában. Ámulni legfeljebb azon lehet, hogy Hollywood felkent apostoli császára csak ily későn vetett szemet a felkelő nap országára, s hogy a hosszú évek óta tartó világkonjunktúra mindeddig elkerülte látnoki tekintetét. Bár, ha jobban megfontoljuk, ez sem oly nagy talány, s akárcsak a spielbergi misztériumgyár minden más produktuma, többnyire ridegen racionális okokra vezethető vissza. Spielberg láthatóan megirigyelte Bertolucci Az utolsó császárának buján burjánzó babérjait, másfelől nyilván időre volt szüksége ahhoz, hogy a maga távol-keleti expanziójához kellő ürügyet – pardon: teológiai érvet találjon. A médium: Jamie avagy Jim, egy sanghaji brit textilgyáros tizenéves fia, aki a kínai japán invázió során szüleitől elsodródva hányódik a sok ezernyi különféle rongyokba és egyenruhákba bújtatott „sárga” statisztéria között, mígnem az angolszász birodalmi elit más, jobb sorsra érdemes tagjaival együtt egy zordon internálótáborba kerül. Itt azután néhány jópofa jenki kalandor nevelése alatt valódi amerikai vagány válik belőle, aki szemfülességével még fanatikus fogva tartói kegyeit is kivívja, s ily módon az egymással viaskodó világhatalmak és civilizációk között afféle köztes és semleges státuszra tesz szert. (A jó Jim azóta bizonyára valamelyik japán-amerikai mamutkonzorcium vezérigazgatójaként folytatja áldásos működését.)

A könnyfakasztó és gyomorpróbáló banalitások láttán a nézőnek az a balsejtése támad, hogy hátha Spielberg nem is csak afféle cinikus mágus, minden hájjal megkent mutatványos, de csakugyan komolyan veszi magát, és ami talán ennél is baljósabb: komolyan veszi őt a világ is, amely önámításainak méltó prófétáját tisztelheti benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5539