KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Terminator: Genisys

Andorka György

Terminator: Genisys – amerikai, 2015. Rendezte: Alan Taylor. Írta: Patrick Lussier, Laeta Kalogridis. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Terminator), Emilia Clarke (Sarah), Jai Courtney (Reese), Jason Clarke (John), Byung-hun Lee (T-1000). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Terminátor 2 végén kohóba ereszkedő T-800-as teátrális öngyilkosságával a Skynet robotjainak, úgy tűnt, bevégeztetett, cserébe a celluloid-panteonban várta őket a megérdemelt öröklét. A sírrablókra azóta is rájár a rúd: a máig jobbára Cameron ötleteinek szemérmetlen újrahasznosításából élő alkotóknak mindezidáig nem sikerült érdemben hozzátenni a második fejezettel kerekre zárt univerzumhoz – ha mégis megpróbálták, a végeredményt látva inkább ne tették volna.

Az áthallásos címével ambíciózus vállalására reflektáló Genisys új kezdetet ígér, de csupán a nagy elődökre parazitaként tapadó nosztalgia-rebootok (Jurassic World) és időutazós remixek (Sötétségben – Star Trek) nyomvonalán iparkodik csúcsra járatni a vérszívást: az újra nyitott családi fotóalbumban szinte mindenki felbukkan, emblematikus vagy épp csak bennfentesek számára kiszúrható elemek köszönnek vissza szakmányban, de az egész egy ponton túl izgalmas helyett inkább fárasztóvá válik (Umberto Eco után szabadon: egy főhajtás megható, száz nevetséges). 24 évvel az utolsó Cameron-film után persze kiéhezett kutyaként harapunk rá az odavetett koncokra, de a mimikri csak rövid ideig tudja elfedni, hogy a király meztelenebb, akár a punkokkal újfent összeakadó, CGI-elixírrel fiatalított Schwarzenegger. Hiába, a show-nak így is folytatódnia kell: a finálé ironikus, szándékolatlanul is önreflektív pillanata, amikor a fémváz alatt már érző szívet rejtő, „öreg, de nem vén” (köszönjük, értjük) apafigura a második rész befejezését felülírva ismét alámerül, de csak hogy végső, tragikus önfeláldozás helyett egykori nemezisének elpusztíthatatlan, alakváltó gúnyájában szülessen újjá. Hogyan is értenék a stúdiófőnökök, hogy nem sztárgázsira és renderfarmokra költött dollármilliók, hanem a jelenleg csillagok között járó szerző szelleme az, ami valóban hiányzik a gépből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12358