KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dr. Dolittle 2.

Harmat György

 

Lássuk, mi kell ma egy sikeres hollywoodi produkcióhoz. Sztár, technika, sztori. Nagyjából ebben a sorrendben. A sztárnak elsősorban a nevére van szükség. Jelen esetben Eddie Murhpyéra. Miután most nem villoghat egy filmen belül tucatnyi szerepben (lásd Bölcsek kövére és folytatása), lévén szó családi moziról, nem is trágárkodhatja-szemtelenkedheti végig a cselekményt (A Beverly Hills-i zsaru és folytatásai), Murhpy azt csinálja, hogy nem csinál semmit. Azaz jóformán nem végez színészi munkát. Nincs is rászorulva, hiszen ott van körülötte a (tökéletes szájmozgással) beszélő – valódi vagy hagyományosan és számítógéppel animált – állatok tömege. Tehát Murphy helyett ezúttal a technika virtuóz.

Hugh Lofting Dr. Dolittle-történetei harmadszor kerülnek filmvászonra. Az 1967-es, Rex Harrison címszereplésével készült musical-változat meghagyta az állatorvost eredeti, viktoriánus környezetében, a harminc évvel későbbi feldolgozás (írásom témájának elődje) modernizálta a főhőst és viszonyait. A mostani sztori már mindössze arra szolgál, hogy közlekedési rendőrként irányítsa a sztárt a technika forgatagában. Ahogy az manapság szokás: a rendező egyetlen hangulatot sem tart ki, vázlatfigurákat rohantat a végkifejlet felé.

Mindazonáltal többnyire kellemesen szórakozunk: vannak ötletek, az állatok jópofák, és közegükben hatványozott szellemességgel hatnak a parodisztikus utalások A Keresztapára, A bárányok hallgatnak egy jelenetére, a Madarakra. Még Poe Hollója is elkárogja magát: „Soha már!” A jó mulatság ízét azonban olykor megkeserítik az ízlésficamok. A családi filmbe nem illő szexuális viccek mellé még a Bölcsek kövére szellentés-poénjai közül is beszivárgott egy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3446