KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Örökkön örökké

Vidovszky György

 

Ki tudja, a mesék vajon igaz történeteken alapulnak, vagy csak néhány fantáziadús elme szüleményei? E film alkotói a Hamupipőke-történet nyomába eredtek – saját képzeletük szárnyán. Velünk együtt a mese írói, a Grimm testvérek is csodálattal hallgatják az idősödő Hamupipőke (Jeanne Moreau) visszaemlékezéseit, az általunk ismert figurák „valóságos” tetteit. E film szerint minden sokkal hétköznapibb, egyszerűbb volt; az ő életükből ugyanis hiányoztak azok a mesés fordulatok, túlzások, amelyeket a Grimm testvérek papírra vetettek.

Ne áltassuk magunkat: a film alkotói új mesét írtak – igaz, a mesevilágtól idegen motívumokkal. Hamupipőke, alias Danielle (Drew Barrymore) távol áll szendeségben, szelídségben, elesettségben irodalmi másától: talpraesett, kissé modortalan, inkább kedves, mint szép és felvilágosultan jó szívű. Kedvenc olvasmánya Morus Tamás Utópiája, amiből kedvére idézget is (!) a feudális csökevény-hercegnek. Mostohaanyja „alapjáraton” nem gonosz, mindössze – érthető módon – saját lányait jobban menedzseli, mint beboldogult férje árva csemetéjét. Danielle és a királyfi szerelme több lépcsős, konfliktusokkal terhes, átpszichologizált folyamat. De! A történet mégis szétfeszíti ezeket a – különben szellemes – átértelmezéseket, a mesét mégsem lehetett lefordítani az élet nyelvére. A film eleinte észrevétlenül adagolja a hollywoodi mesékbe illő elemeket, a végéhez közeledve viszont már szinte kizárólag a csodás fordulatok, az igazságszolgáltatás bódító romantikája működteti a cselekményt. A film legviccesebb, ugyanakkor legellentmondásosabb figurája kétség kívül Leonardo da Vinci, aki személyével a történet valóságosságát sugallja, tetteivel viszont a meseszerűséget erősíti – szívmelengető bájjal. A mostohaanyát megformáló Anjelica Huston játéka talán a legélvezetesebb pillanatait nyújtja ennek a „kétéltű” filmnek, amiről talán azt a legnehezebb eldönteni, kinek is szól: koraérett gyerekeknek vagy gyermeki lelkű felnőtteknek. Az azért biztató, hogy nem olyan könnyű megfosztani minket a meséktől; a Hamupipőke, úgy tűnik, minden igyekezet ellenére örökkön örökké mese marad…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3973