KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A majmok bolygója

Kövesdi Rózsa

 

Először próbaképpen (?) négy évvel ezelőtt, stílusosan a Filmmúzeumban mutatták be a már akkor is tízéves filmet. Az idő azóta is a filmnek dolgozik, forgalmazásunkat tehát még a további késés ellenére sem érheti szemrehányás.

A forgatókönyv Pierre Boulle magyarul is megjelent regénye alapján készült, alapos átdolgozással, de a swift-i alapötlet érintetlenül hagyásával. A főhős és két társa itt űrhajótörést szenved és egy fejetetejére állított világba csöppen, ahol a majmok a felsőbbrendű értelmes lények, ők uralkodnak az értelem nélküli, néma és védtelen emberek, a „vadállatok” fölött. A szerepcsere biztos módszerként működik. Segítségével éri el a rendező, Franklin J. Schaffner, hogy a megszokott jelenségek ne csak értelmileg, de képileg is sokkolóan hassanak. Egy hajtóvadászat, ahol a majmok a vadászok és az emberek a vadak, egy villanásnyi jelenet a természetrajzi múzeumban, ahol a főhős a kitömött emberben űrhajós társára ismer, egy hitvita, ahol az inkvizitor és az eretnekek egya-tor és az eretnekek egyaránt majmok, nemcsak végletesen fokozzák fel a gondolati hatást, de ugyanakkor csaknem hitelessé teszik az értelmes majmok cselekedeteit is. Zaius professzor – úgy is, mint a tudomány hivatalos őre, úgy is, mint a majomhit konok védője –, minden szempontból meggyőző. Korlátoltnak tetteti magát védekezésből, mert valójában egyedül ő tudja a bolygó szörnyű titkát, amelyet a többiek nem tudhatnak meg. A jövő védelmében ezért gátolja teljes meggyőződéssel a tudomány haladását, ezért bélyegzi eretneknek mindazokat, akik megindulnak az igazság felé vezető úton. És ezért hirdeti ellentmondást nem tűrve a majmok tanát: minden teremtmény közül csak az ember gyilkol kapzsiságból és szórakozásból, mert ő a halál igazi hírnöke. Már csak a vég lehet hátra (s ezt a rendező páratlanul szellemes képi ötlettel oldja meg); a titokra fény derül, a főhős reményei szertefoszlanak, maradnak a majmok.

A sci-fi filmek legsebezhetőbb pontja általában a gyorsan avuló kelléktár. Itt a legfőbb díszlet a lenyűgöző táj. A jelmezek és a színészek – majom-maszk mögött vagy anélkül – egyaránt kitűnőek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7372