KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Eső előtt

Gelencsér Gábor

A Boszniából visszatért fotóriporter összetépi kivégzést ábrázoló fényképsorozatát. Valamilyen szenzációs témára várt, amikor az egyik katona kiemelt egy foglyot a sorból, és a fényképezőgép objektíve előtt egyszerűen főbe lőtte.

A felelősségre, a kívülállás, a semlegesség lehetetlenségére utal a jelenet, s nemcsak a szenzációhajhász fotósok érezhetik találva magukat, hanem a politikusoktól a TV-híradók közönségéig mi, nézők valamennyien. Hiszen a három éve tartó balkáni háborúban – amelyet a film nem történeti eseményként, inkább egyfajta pusztító és megmagyarázhatatlan, végtelenített körforgású negatív teremtés-mítoszként ábrázol – végletesen összekeveredett a segítő szándék a tehetetlenséggel, a jó értelemben vett informálás a tudatos belpolitikai sokk-pedagógiával („Bezzeg nálunk béke van!”), a drámai hitelesség a hírklippek borzalom-penzumával.

Egy másik képsor a harcok – az előbb felidézett jelenetből sem hiányzó – abszurditását ábrázolja. Az előkelő londoni étteremben szóváltás kezdődik az egyik pincér és egy elegáns, szakállas idegen között. A vendégek számára ismeretlen szláv nyelven beszélnek. A betolakodó egyre durvábban provokálja a megszeppent fiút, már mindenki rájuk figyel. Kitör a botrány; a férfi bankjegyeket hajigál a vélhetően közös ügyüket eláruló vagy csupán az idegen állam alkalmazottaként személyiségét és elveit feladó honfitársához. Összeverekednek; a férfit kidobják, a pincért elbocsájtják, néhány vendég felháborodottan távozik. Kis idő múlva az idegen visszatér, és lemészárolja a fél vendéglőt. A helyzet abszurditása abban rejlik, hogy a jelenet eredendően válófélben lévő házastársak feszült vitájáról szól – gyerekük születik, képesek-e együtt élni –; a volt férjjel is végző golyózápor csak mintegy a háttérből, a civilizált, európai ember számára valamiféle érthetetlen, kiszámíthatatlan, távoli konfliktusból csap le és zúzza szét az érinthetetlennek hitt, féltve őrzött magánvilágot.

Milco Mancsevszki macedón rendező angol és francia koprodukcióban készült, a tavalyi velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjat nyert munkájában a mindenkori háborúk abszurd víziója sajnos a macedón környezetben forgatott bántóan „színes, szélesvásznú” képekkel keveredik; a három epizódból álló, önmagába visszatérő, ügyesen szerkesztett történetet meglehetősen szimpla lélektani motívumok kísérik. A film többségében súlytalan megoldásai közül igen nehéz kiszemezni az értékes gondolatokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=888