KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyő, nagy Ő

Pápai Zsolt

The Heartbreak Kid – amerika, 2007. Rendezte: Bobby és Peter Farrelly. Írta: Neil Simon színművéből Scott Armstrong, Leslie Dixon, Kevin Barnett. Kép: Matthew F. Leonetti. Szereplők: Ben Stiller (Eddie), Michelle Monaghan (Miranda), Jerry Stiller (Doc), Malin Akerman (Lila). Gyártó: DreamWorks Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 100 perc.

 

Szabványízléssel és PC-terrorral szembeni harcukban a Farrelly testvérek mostanáig inkább az extrém szituációkat és együgyűségükben is extravagáns figurákat kedvelték, új filmjükben viszont visszahátráltak a hétköznapiságba. Tökéletesen szimpla alapszituációra építettek, egy olyan férfiről meséltek, aki nem tudja elviselni frissen szerzett feleségét.

Eddie-t egész pereputtya azért froclizza, mert bár már negyvenhez közelít, még nem nősült meg. Amikor egyszeriben elege lesz ebből, az első mutatós lányt kikapja a tömegből, és kezdetben – a házasságkötés utáni pillanatokig – minden rendben is van, azonban a nászúton az asszonyka kimutatja a foga fehérét. A problémákat ráadásul fokozza, hogy hősünk a mézeshetekhez kiszemelt szállodában megismerkedik a tényleges nagy Ő-vel.

Bár korábban jobbára saját kútfőből, eredeti forgatókönyveikből dolgoztak a Farrellyk, ezúttal hozott anyagból (Neil Simon klasszikus darabjából) merítettek, ami arra mutat, hogy ihletük apadóban van – emellett a Keresd a nőt! című alapfilmjük leleményeinek aprópénzre váltása, illetve a poénok mennyiségének csökkenése és minőségének gyengülése is ezt jelzi, az Agyő, nagy Ő! mégis élvezhető darab. Originális Farrelly-film, a felületi jegyeken – genitália-vágóképek, mélyről felbugyborékoló alhasi hang, szórványosan szitáló testnedvek – túl mindenekelőtt azért, mert maradéktalanul átélhetővé tesz egy végtelenül banális helyzetet.

Ez a szituáció a buggyant ötletekkel megszórva lesz igazán izgalmas, bár feltehetően legalább annyi nézőt taszít, mint amennyit vonz. A Farrellyk mintha a bizarr helyzeteket szintén kedvelő Marx fivérek későposztkori, slampos utódjai lennének. Filmjeik be- és elfogadásához mindig szükség volt némi ellazultságra, hülyeségre hangoltságra – ha ez hiányzik, akkor csak a kínlódás, a feszengés vagy az ásítozás marad.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9183