KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Largo Winch

Varró Attila

Largo Winch – francia, 2008. Rendezte: Jérôme Salle. Írta: Philippe Francq és Jean Van Hamme képregényéből Julien Rappeneau és Jérôme Salle. Kép: Denis Rouden. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tomer Sisley (Largo Winch), Kristin Scott Thomas (Ann Ferguson), Miki Manojlovic (Nerio Winch), Mélanie Thierry (Léa / Naomi), Gilbert Melki (Freddy). Gyártó: Pan Européenne / Wild Bunch / TF1 / Casa. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 108 perc.

 

Hűvösen kimért, mégis szívmelengető Thomas Crown-verziója, az Anthony Zimmer után Jerome Salle francia rendező ismét egy törvények feletti über-üzletembert választott friss bűnügyi filmje hőséül, ám a címet jelentő név immár vérbeli brandet takar. Largo Winch (született Winczlav), a kultikus belga képregényíró, Jean Van Hamme (XIII) teremtménye igazi kalandorként és fúzió-specialistaként megfordult már krimikben, népszerű BD-sorozatban, videojátékban és tévészériában, hogy tavaly decemberben végre a szélesvásznon tegyen a nagyközönségnek egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

A milliárdos nevelőapja rejtélyes halálát követően egy multinacionális konszern igazgatói székét megöröklő farmernadrágos életművész akciódús fordulatokban és üzleti fondorlatokban bővelkedő kalandmeséje ezúttal is jól bevált mintát követ – Steve McQueen helyett azonban Salle egy hazai filmikon öltönybe bújtatott renegátját választja modellként. Noha már Van Hamme (kép-)regény-eredetije (pontosabban a nyitófüzetek Örökös/W-csoport párosa) is erősen emlékeztet egy 1973-as Belmondo-darab, az Örökös alapszituációjára, Salle filmváltozata még szorosabbra húzza a tematikai párhuzamokat (lásd a kábítószercsempészet vénusz-csapdájának motívumát), és a képoldalak nyolcvanas évekbeli bájgúnárját is karcosabb, kirobbanóbb Belmondo-klónra cseréli a borostás Tomer Sisley személyében. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy határozott kezű rendezőnk a selejtes 2001-es tévéverzióból is csupán a bajor szappanoperákat idéző családi intrikákat veszi át (többek közt eltitkolt fivérre cserélve az alapmű barát-karakterét), ám gyenge John Woo-epigon akciójeleneteit inkább precízen kimért, klasszikusan szerkesztett összecsapásokra váltja, a végeredménynek veretes örömmozit kapunk. Amennyiben Largo Winch amolyan gall Bondnak tekinthető, első mozifilmje egyértelműen a franciák kevésbé látványos, de épp oly elegáns válasza a Casino Royale-ra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9711