KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindenki és senki

Lajta Gábor

 

Találomra felvett jelenetek – esetlegesen egymás mellé ragasztva: ezt a hatást kelti a film.

Egy gyilkosság kinyomozása lenne a történet gerince, de erről jóformán csak a film legelején és a végén van szó. Néha fölvetődik a kérdés: „Vajon ki lehet a gyilkos?”, aztán nem foglalkoznak vele többet. A bűnügy nyilván csak ürügy a rendezőnek egy bolgár falu bemutatására, ahol a cigányoktól a papig mindenki „a néphatalom szolgálatában áll” és bizony nem mennek olyan könnyen a dolgok; sok tudatlanságot, babonát, rosszakaratot kell még legyőzni... Elhangzik a címre utaló bölcsesség is: „Egyrészt nem hibás senki, másrészt mindenki hibás...” Ezeket a vérszegény tanulságokat csak erőszakkal húzhatjuk ki a filmből, mert a rendező nem igazít el bennünket. Az eltérő stílusú részleteket nem fogja össze sem kompozíciós elv, sem akár a legvégéről a történteket megvilágosító felismerés. Tér nélküli cselekedeteket látunk, arcokat, amelyek mögött nincsenek sorsok, pedig érezhető erőlködéssel földhözragadttá, néprajzi hitelességűvé akarják maszkírozni őket. Így csak sejthetünk valamit erről a távoli kis bolgár faluról; talán a fény színe, a levegő elképzelt szaga és némi egzotikum marad meg. Mert muszáj látnunk valamit a moziban, akkor is, ha nem láttatnak semmit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7246