KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Csakugyan lopott-e Saint-Just?

Lukácsy Sándor

 

Csakugyan lopott-e Saint-Just? Tettenérés esete nem forog fenn. De tökéletes alibije sincs.

Marie Lenéru, a derék süketnéma lány, aki 1906-ban rokonszenvező monográfiát irt Saint-Justről, tucatnyi lapon tette közzé a lopás aktáit. Charles Vellay és Albert Ollivier szerint ezek hamisítványok; Saint-Just nem lophatott ezért meg azért... Igen ám, de azt is számosan bizonygatták, hogy Saint-Justnek nem lehetett botrányos viszonya egy férjes asszonnyal, míg aztán egyszer csak előkerültek Saint-Just kéziratai, melyekből kiderült, hogy bizony volt, haj aj!... Egyébként: Vellay és Ollivier aprólékos gonddal védelmezték Saint-Just magánemberi becsületét a lopás vádja ellenében, de nagyvonalúan kiszolgáltatták a rágalomnak politikai becsületét: hitelesnek fogadták el Saint-Just apokrif beszédét, amely – ha valóban elmondta volna a Konvent előtt – gátlástalan és sötét politikai bűnszövetkezet fejének tüntetné fel; elfogadták annak ellenére, hogy a beszéd koholmány voltát Mathiez réges-rég bebizonyította. Ezek után a két francia szerzőt, akire Bajomi Lázár Endre hivatkozik, hamisítás ügyében nem tarthatom megbízható szakértőnek. Inkább hajlok – többek közt – Jean Gratien véleményére, aki Saint-Justben a világtörténelemnek Jézus óta legnagyobb alakját tisztelte, azzal együtt, hogy szerinte is engedély nélkül csomagolta be a mama ezüstkanalait.

Mint Voltaire a porosz király ezüstneműjét...

 

Lukácsy Sándor

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7927