KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/október
KRÓNIKA
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• N. N.: Képtávíró

• Kolozsi László: A sztalker árnyéka Tarkovszkij, az ikonfestő
KOREAI VIHAR
• Géczi Zoltán: Kistigris, ha felcseperedik Koreai vihar (1999-2005)
• Teszár Dávid: Mr. Bosszú Park Chan-wook
• Vincze Teréz: Kísérteties játszma Bin-jip
MAGYAR MŰHELY
• Andor Tamás: Egy szál gyertya fénye Beszélgetés Illés Györggyel
• Varga Zoltán: A játék komolysága Szoboszlay Péter animációi
• Muhi Klára: Elmegy a busz KAFF 2005
MULTIMÉDIA
• Vaskó Péter: Magadnak építed! Számítógépes stratégiai játékok

• Schreiber András: Moszkva felett az ég Szovjet sci-fi
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: Halálrulett Szarvasvadász
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Káprázatok kora A fény ösvényei
TELEVÍZÓ
• Bori Erzsébet: Iskolatársak Történetek az elveszett birodalomból
• Kolozsi László: Nem ússzuk meg Ritter napja
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Még mindig lakótársat keresünk
• Bori Erzsébet: Hotel Ruanda
• Köves Gábor: Ünneprontók ünnepe
• Ardai Zoltán: A remény bajnoka
• Kárpáti György: Kémek krémje
• Schreiber András: Négy tesó
• Mátyás Péter: Szívem csücskei
• Kárpáti György: Hazárd megye lordjai

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ördögűzés Emily Rose üdvéért

Wostry Ferenc

 

Hogyan próbál a liberális Hollywood az amerikai társadalmat vezető militáns-fundamentalista jobboldalnak kedvére tenni? Ezzel a lagymatag filmmel például. Baj csak akkor van, ha közbeszól a filmesek lelkiismerete, és – bár a „szellemi elnyomóknak” néha továbbra is be akarnak hódolni –, némi tényszerűséget is szeretnének a történetbe belevinni. A konfliktus elkerülhetetlen.

Emily Rose halott. Belehalt a rajta elvégzett ördögűzésbe, a testére mért kínokba. Moonre atya az elsőszámú gyanúsított, a rituálé kivitelezője. Nem érdekli ha elítélik, nem érdekli, ha megvetik: ő csak tanúskodni szeretne, Emily történetét a világgal megosztani. Visszaemlékezések sorozatán keresztül tárul fel előttünk a szerencsétlen lány sorsa (amelynek alapja az 1976-ban valóságosan elhunyt német Annalise Michel története).

Sugalljanak a reklámok bármit, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért nem horrorfilm, hanem amolyan bírósági dráma, illetve filmes maskarába bújtatott összecsapás a hit és az élet tényei között. Előbbinek túlságosan száraz, utóbbinak idegesítően bizonytalankodó. Az még valahogy elmegy, hogy a védelem képviselője, az a figura, akivel leginkább szimpatizálnunk kellene, bár szakmai szempontból hajmeresztően inkompetensnek, tárgyalótermi fellépései során pedig szánalmasan szétesettnek bizonyul, a filmes univerzum törvényeinek hatására mégis kvázi-győzedelmeskedik. De hogy a film saját alapvetésében csatlakoznom kelljen, abban, hogy kiegyensúlyozott, pártatlan lenyomatát adja a történetnek, az már sok: hiába a végkifejlet, a sztori objektív megítélését erőltető felhangja, ha közben unos-untalan olcsó, és ráadásul teljesen erőtlen ijesztgetésekkel meg egyéb horror-klisékkel szeretnének meggyőzni Emily Rose passiójának természetfeletti voltáról. Épp az ellenkezőjét érték el vele, a film végére csupán abban voltam teljesen biztos, hogy Emily Rose-t az emberi butaság ölte meg.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8434