KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dobogó kövek

Alföldi Nóra

Dobogó kövek­ – magyar, 2010. Rendezte és írta: Martin Csaba. Kép: Mayer Zoltán. Zene: Molnár Attila. Szereplők: Martin Csaba (Patrik), Molnár Attila (Félix), Pindroch Csaba (Ricsi), Czupi Kála (Fanni), Tánczos Tamás (Géza), Illyés József (Alf). Gyártó és forgalmazó: Drastique Kft. 100 perc.

 

Erőre kap a magyar low-budget – legalábbis amennyire telik tőle –, a lehető legszerényebb költségvetésekkel gazdálkodó hazai függetlenek igyekeznek csak és kizárólag a szórakoztatásra összpontosítani, a nézőnek legfeljebb a buher-esztétika miatt lehetnek fájdalmai. Ennek apropójából igen kelendőek a szerteszét ágazó, laza bűnügyi szálakon csüngő sztorik (Para, Mázli, Papírkutyák). Könnyebb így: az esetlegesség elfedi a hiányosságokat, kidudorodhatnak a szerzői vénák (lásd a nem bűnügyi tematikával dolgozó Papírrepülőket), sőt minden hiba elmismásolható némi szívvel és lélekkel (lásd Intim fejlövés).

Martin Csaba a hazai e-cinemás minimozik kultikus alakjává érhet, filmjeit két hetes forgatási idővel, semmi pénzből skicceli kissé kacskán a mozivászonra. Legújabb limonádéjában a Dobogó kövekben a válság is egész ügyesen – de nem túl reflektíven – tematizálódik, ám ezen felül minden a függetlenek menetrendje szerint működik. Heist-sztorijának magja egy debreceni érdekeltségű baráti társaság, jó és rossz, de sosem irritáló arcokkal, akik egy kétbalkezes hackerrel szoftverlopásban sántikálnak, az akciót főiskolás vizsgafilmnek álcázzák, kocsmákban szövögetik pénzes álmaikat. A vállalkozást száz percre való szolid átvágások, baráti szívességek, kegyes hazugságok és minden légből kapható ötlet tarkítja, változó színvonalú, de alapjáraton mosolyogtató dialógok és bájosan lúzer, kellőképpen szögletes karakterek batikolják. Magyarország 2010: a csóróság nem szégyen, sőt kiváló buli, pláne, ha fiatalok csinálnak trendet belőle. Kár, hogy a történetvezetés esetleges, a kulcspontok dramaturgiai feszültsége úgy illan el, mint politikus a pályázati pénzekkel, a képi világ pedig hagy némi kívánnivalót maga után. A Dobogó kövek gázol a hibákban, a toplák felület mögött azonban ott dobog az anyag szíve; mozog a kép, él a matéria, a fésületlenség nem áll jól neki, mégis a bája miatt szalonképes darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10354