KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az alapító

Kovács Gellért

The Founder – amerikai, 2016. Rendezte: John Lee Hancock. Írta: Robert D. Siegel. Kép: John Schwartzman. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Michael Keaton (Ray Kroc), Nick Offerman (Dick), John Carroll Lynch (Mac), Laura Dern (Ethel), Linda Cardellini (Joan). Gyártó: FilmNation Entertainment / The Combine. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 117 perc.

 

John Lee Hancock, ki igen szórakoztatóan és értően beszéli a könnyes-szellemes melodráma nyelvét, olybá tűnik, szereti megfilmesíteni az Egyesült Államok valós alapokon nyugvó, tán kevéssé ismert emberi párharcait: Sandra Bullockot egészen az Oscarig jutatta amerikai futball-reménységet védelmező nevelőanyaként A szív bajnokaiban, Tom Hanks és Emma Thompson pedig felszabadulva esett egymásnak Walt Disneyként és P.L. Traversként a Banks úr megmentésében. Most nem akar senkit meghatni, és Michael Keaton az, aki (újabb) jutalomjátékos lehetőséget kapott. A másodvirágzását élő, kiváló színészen nem is múlik semmi: vibrálóan hozza Ray Kroc-ot, a középszerű ügynökből lett üzletembert, aki ugye arról híres, hogy kijátszotta a McDonald-testvérek kezéből a mindenki által jól ismert gyorséttermi franchise-t.

Az első osztályú címszereplője tehát megvan Hancocknak, de kellene még más is ahhoz, hogy Az alapító valóban a fivérek és képviselőjükből lett ellenfelük szembenállásáról szóljon. Például bátorság. De az nincs, így az érzékletes korrajz, no meg Keaton valóban erőteljes játéka mellett csak azt bizonygatja a film, hogy olyan nagyon senkit sem akar megbántani. Bár Hancock kimondatja a szereplőkről, amit feltétlenül ki kell, azért lehetett volna róluk kicsit határozottabb véleménye. Ám ami komolyan zavarba ejtő, hogy a gyorsétterembe járó fogyasztóval is igen óvatosan bánik. Bizonyára tisztában volt vele, hogy a McDonald’s-sztoriról nem lehet anélkül érdekfeszítően mesélni, hogy legalább egy kicsit ne koppintson rá mindannyiunk orrára, hisz mi vagyunk azok, akik megették és megeszik, amit Ray Kroc a profit érdekében feltálalt és márkásított nekünk. Mégsem jutunk túl azon az üzeneten, hogy a McDonald’s akkor is maga az amerikai álomkaja, ha már régen nem az. S ezzel az állítással elég nehéz bármit is kezdeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13076