KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Határidős esküvő

Alföldi Nóra

(Laavor et hakir) – izraeli, 2016. Rendezte és írta: Rama Burshtein. Kép: Amit Yasour. Zene: Roy Edri. Szereplők: Noa Koler (Michal), Ronny Merhavi (Feggie), Oz Zehavi (Yos), Irit Sheleg (Michal anyja). Gyártó: Avi Chai. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

 

Rama Burshtein az egyik legizgalmasabb alkotó a kortárs indie-mozi közegében; mert nem elég, hogy ő az első ultra-ortodox zsidó nő, aki szélesebb közönségnek csinál filmeket, de képes saját zárt, konzervatív erkölcsű közegének nüanszait és rituáléit általános emberi problémák megrajzolásának szolgálatába állítani, anélkül, hogy haszid-szafarivá zsugorítaná filmjeinek miliőjét.

Burshtein első nagyjátékfilmje még ortodox szokásjogokon keresztül boncolgatta a család / közösség és egyén viszonyát, míg második egészestés darabja a Határidős esküvő egy harmincas szingli férjkeresési vircsaftját meséli el. Miután Michal vőlegénye az eljegyzés után kihátrál a hőn áhított frigyből, a tüzes természetű lány némileg pragmatikusan úgy dönt, hogy mégsem mondja le a szertartást, tekintettel arra, hogy a képletből csak egyetlen komponens, a vőlegény hiányzik. Michal tehát elszánt keresésbe kezd; egyik (vak)randevú jön a másik után, a tanulságos beszélgetések, ismerkedések közepette a főhősnő egyre közelebb kerül önmagához. A Határidős esküvő szerencsére eltekint műfajtársai ordenáré tipizálási szokásaitól, finom karakterrajzokon izgalmas dialógokon keresztül fixírozza főszereplője lelkének tusáit. Nyers, manírmentes darab, csók és a rózsaszín köd nélkül mesél a férfi-női kapcsolat bonyodalmairól, ráadásul senkit nem hoz méltatlan helyzetbe, egyik nemet sem alázza porig, mély empátiával és szeretettel fordul mindenki felé. Ennyi bőven elég ahhoz, hogy a feszültség a film végéig kitartson: a befutó vőlegény bárki lehet, vagy éppen a női függetlenség jegyében senki nem jelenik meg a hüppe alatt. Burshtein felismerte, hogy a 19. századi erkölcsök mennyire a javát szolgálják egy ilyen történetnek, forradalmi hangvétele csupán annyi, hogy képes úgy szórakoztatni, hogy története az emberi szívre, alapvető vágyakra koncentrál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13253