KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én és a mostohám

Vajda Judit

Sage femme – francia, 2017. Rendezte és írta: Marcel Provost. Kép: Yves Cape. Zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Catherine Deneuve (Béatrie Sobolevski), Catherine Frot (Claire Breton), Olivier Gourmet (Paul), Quentin Dolmaire (Simon), Mylène Demongeot (Rolande). Gyártó: Curiosa Film/ France 3 Cinéma / Versus. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 117 perc.

 

Az Én és a mostohám megtévesztő magyar címe pikáns szexkomédiát ígér, ám a néző csalódása jóval kisebb lesz, ha inkább az eredeti címre koncentrál, amely egyszerűen ‘szülésznőt’ jelent. Csalódni azonban abban az esetben is csalódunk, ha a művet a francia művészfilmek mércéjével mérjük, mert azoknak sem éri el a színvonalát.

Martin Provost a női sorsok krónikásaként két életrajzi dráma, a Séraphine de Senslis festőnő életéről mesélő Séraphine, illetve a Violette Leduc és Simone de Beauvoir kapcsolatáról szóló Violette után ezúttal egy fiktív asszonyt mutat be, a Violette-hez hasonlóan ismét egy másik nőhöz fűződő viszonya tükrében. Claire szülésznő, aki nap mint nap kénytelen megtapasztalni, hogy a múlthoz tartozik: munkájának már az elnevezése is a régi idők csökevénye, a szülészet pedig, ahol dolgozik, hamarosan bezár, helyette kollégáival együtt egy hipermodern, személytelen klinikához igazolhatna át. A múlt azonban még ennél is alattomosabban támadja hátba a nőt: váratlanul felbukkan az életében halott apja egykori szeretője, az extravagáns Béatrice, aki tolakodó és minden alapot nélkülöző módon követel magának újra részt az életében. A szinte barátságtalanságig zárkózott főhős az első próbálkozások után meglepő módon mégsem akar szabadulni a hívatlan vendégtől, helyette valóban felmelegíti a régi kapcsolatot – ezzel párhuzamosan pedig egy új viszony is érkezik az életébe, méghozzá egy szimpatikus férfi képében.

Az Én és a mostohám egy középkorú nőről kíván érzékeny portrét rajzolni, miközben környezetét kisrealista módon mutatja be. Érzékeny és érdektelen, kisrealista és unalmas között azonban vékony a határ, és Provost-nak nem sikerül elérnie az ingerküszöböt. Filmje annyira semmitmondó, hogy még a benne játszó színészek, egyébként egytől egyig nagy nevek (Catherine Deneuve, Catherine Frot, Olivier Gourmet) is unatkoznak benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13319