KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kirikou és a boszorkány

Tóth András György

 

A gyermekfilmben történő női mellmutogatás minden rekordját megdönti Michel Ocelot francia rendező fesztiváldíjas rajzfilmje. Adva van egy 70 perces történet, ahol a főszereplő csecsemő kivételével elsöprően feminin szereplőgárda minden tagja – a szexbomba boszorkánnyal az élen – egész végig fedetlen keblekkel nyomul a filmvásznon. Hogy az anyukák mégsem fogják visítva kirángatni csemetéiket a matiné-előadásokról, az csakis annak köszönhető, hogy a rajzfilm szereplői egytől egyig egy afrikai bennszülött falu hagyományos módon élő fekete lakói.

Az Oroszlánkirály-féle Disney rajzfilmekkel nyíltan szembehelyezkedő rendező nem mindennapi produkciójában több fronton is harcot nyitott az autentikusságért. Előfordulnak ugyan a főszereplőt aktívan segítő vagy akadályozó állatok, mégsem kezdenek beszélni, pláne énekelni. Az énekes-táncos jelenetek nem musical-betétek, szervesen illeszkednek a cselekménybe, s Youssou N’Dour világzene-sztár hagyományos hangszereken kíséri őket. A készítők nem restelltek Dakarban kutatni szinkronhangok után, hogy ízes afrikai francia tájszólásban beszéljenek a falu lakói (habár ezt az ékességet menthetetlenül hazavágja a kötelező magyar szinkron). Az alapul vett nyugat-afrikai Hüvelyk Matyi-sztori eredeti brutalitását viszont Ocelot önhatalmúlag civilizált tanulságokra cserélte: óvakodjatok a babonáktól és a pletykáktól, próbáljátok megérteni és szeretni az ellenségeiteket is. Csak a megkapóan népmesei hangvétel maradt érintetlen.

A rajzstílusban szerencsésen ötvöződik a frankofón iskola ötletesen stilizáló, egyszerű vonalvezetése a számítógépes rásegítésnek köszönhetően színárnyalatokban és részletekben gazdag, Henri Rousseau-szerűen naiv háttérrel. Az egymást sikeresen támogató rajz és sztori gyakran a felnőtteket is magával ragadja, például az ellenállhatatlan alagút-jeleneteknél. Jellegzetesen páneurópai produkcióról van szó: francia, belga és luxemburgi műhelyekben tervezték, lett és magyar (!) stúdiókban béranimálták. Összességében véve nálunk elmaradhatatlan lesz a Magyar népmesék-utánérzés, habár kultúrpolitikai párhuzamról akkor beszélhetnénk igazán, ha cigány népmesékből csinálna egészestés rajzfilmet a Pannónia Filmstúdió.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3318