KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mission: Impossible 3.

Varró Attila

Mission: Impossible 3. – amerikai, 2006. Rendezte: J. J. Abrams. Írta: Alex Kurtzman és Roberto Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Tom Cruise (Ethan Hunt), Ving Rhames (Luther), Philip Seymour Hoffman (Davian), Michelle Monaghan (Julia), Billy Crudup (Musgrave). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Mission: Impossible ezredfordulós moziszériájának kötelező motívumkészletéből (úgy mint biokémiai macguffin, Schifrin-főtéma, arcmaszk-letépés, zuhanás megszakítása tíz centivel a föld felett) minden bizonnyal a főhőst elkapó detonációs lángvihar számít a legárulkodóbbnak a filmszöveg egészét tekintve. Míg De Palmánál valószerűtlensége eksztatikusan eltúlzott, John Woo esetében pedig végletekig túlstilizált, a karcos tévésorozatok új sztárkreátorának számító J. J. Abrams (Alias, Lost) megközelítésében precízen előkészített, jól időzített és mindenek előtt már-már realisztikus.

A Bruce Geller hajdan bájosan sajtszagú tévésorozatából forgatott übertrendi MI-franchise harmadik részében a kötelező akcióbetéteket ezúttal házastársi túszdráma habarcsa próbálja összetartani, híven követve a producer-sztár Tom Cruise magánéletének legújabb fejleményeit: érzéketlen fegyverkereskedő Hunt ügynök friss nejét kézben tartva zsarol ki közelebbről meg nem nevezett világpusztító biológia fegyvert az aktuális IMF-osztagtól, miközben a főhős a True Liesból ismerős dupla konfliktus (szakma és/vagy család) kihívásával is kénytelen szembenézni. Abrams filmje a manapság divatos akció/krimi tévészériák minden erényét és gyermekbetegségét felmutatja: elődei sterilitásával szemben zúzósan életközeli, dramaturgiailag hatásosan szerkesztett (hála a szokatlan keret-formának) és karakter-orientált, ugyanakkor a beszuszakolt érzelmi dráma kínosan szappanoperás, a sztori pedig a műfajtól elvártnál jóval komolyabban veszi magát. Mindez azonban még nem tenné tönkre az egyébként tempós látványfiesztát, ha Abrams nem mutaná fel benne a végelgyengülésig nyújtott tévésorozatok fő problémáját jelentő anti-klimaxos lezárást: ami az MI3 utolsó negyedórájában lezajlik, az a hónapokon át kondícionált sorozatfüggő tévénézőket talán kielégítheti, egy kétórás mozifilm fináléjaként azonban határozottan csalódást keltő.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8635