KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szállítmány

Varró Attila

Armored – amerikai, 2009. Rendezte: Antal Nimród. Írta: James V. Simpson. Kép: Andrzej Sekula. Zene: John Murphy. Szereplők: Matt Dillon (Mike Cochrone), Laurence Fishburne (Baines), Columbus Short (Ty), Jean Reno (Quinn), Skeet Ulrich (Dobbs). Gyártó: Buckaroo / Farah Films & Management. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 88 perc.

Mindazon magyar rendezők, akik halhatatlanná váltak a klasszikus Hollywoodban, egyetlen műfajban alkottak egyaránt maradandót: legyen bár hagyományosan moralizáló (Michael Curtiz: Mocskos arcú angyalok), éjsötét noirba hajló (Andre de Toth: Bűnözési hullám), romantikus hangvételű (Charles Vidor: Gilda) vagy szikár dokumentarista (Laslo Benedek: New York kikötője) a gengszterfilm jelenti a legbiztosabb zsánerzálogot az Álomgyárban érvényesülni próbáló hazánkfiának. Bő félévszázadnyi hiátus után legújabb aspiránsunk is jól bevált gengsztersztorival próbál szerencsét, ám a Biztosításból, Kontrollból ismert keménykötésű lúzercsapatok nyomát követve a 42 milliós pénzszállítmányt fuvarozó páncélautók kirablását ezúttal rutinos bűnözők helyett maguk a biztonsági cég megfáradt őrei hajtják végre – köztük a főhőst jelentő iraki veteránnal, aki a tuti melónak ígérkező akció első véráldozatánál társai és barátai ellen fordul.

Antal Nimród második amerikai filmje, a Szállítmány (hasonlóan az Elhagyott szobához, az eredeti cím kétértelműsége ismét elvész a magyar fordításban) nem csupán szerepcseréjével írja felül a klasszikus heist-filmeket, de a történet felénél finoman műfajt vált, és a szerzői kedvencet jelentő thriller szabályai szerint módosítja a cselekménymenetet – méghozzá épp úgy egy klausztrofób csapdába szorult hős és a kívül rekedt gyilkosok macska-egér harcának suspense-dramaturgiájára építve, miként az Elhagyott szobában történt. Túl azon, hogy Antal eredményesebben érvényesíti saját műfaji látásmódját kilúgozott pszicho-terrorfilmjénél (a férfi-összetartást szétmaró erkölcsi konfliktusok drámája jóformán hibátlanul illeszkedik a feszültségteremtő fordulatok közé), megnyerő egyszerűséggel és meggyőző hitelességgel eleveníti fel a heist-filmek revizionista fénykorát: a Szállítmány első beállításától az utolsó színészi gesztusig olyan, mintha negyven évvel ezelőtt vezényelték volna le, ami ezen a műfajterepen a lehető legnagyobb fogásnak számít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10074