KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A kör

Vérfrissítés

Nevelős Zoltán

Nakata Hideo kísértetfilmjének hollywoodi remake-je.

 

Azt állítani, hogy A kör mérföldkőnek számít a horrorfilm műfajának történetében talán túlzás volna, de mindenképp elhamarkodottság. Az azonban biztos, hogy fontos változás jele.

Egy modern városi legenda szerint létezik egy videókazetta, rajta valami szürrealista filmetűddel, amit ha megnéz valaki, egy hét múlva halálát leli. Néhány másodpercnyi snittek: habzó hullámok, kút egy erdei tisztáson, egy nő tükörbe néz, világítótorony sziklás tengerparton… És a nézők egy hét múlva tényleg meghalnak.

A kör azonos című japán eredetije, a Ringu akkor robbant be a horror-univerzumba, 1998-ban, amikor a műfaj népszerűsége ugyan megugrott – a hollywoodi tinihorrorok divatjának hála –, de a stílus és az ötletesség terén egyre mélyebbre süllyedt. (Afféle vérfrissítést kap talán most az amerikai horror Japánból, mint a másik haldokló zsáner, a western annak idején Itáliából.) A Ringu más eszköztárhoz nyúlt, mint amit a legifjabb mozirajongók a horrorfilmekben megszokhattak: sikoltozó lányok helyett ütőképes hősnő és domináns nőalakok szerepeltek benne, a dobhártyákra mért ijesztgetések és henteskéssel hadonászó rémek helyett az álmok szimbolizmusával manipulált, többet sejtetett, mint amennyit mutatott. Ez a módszer nemcsak jóval tovább képes rémületben tartani a nézőt, de alaposan meg is tudja bolygatni lelki nyugalmát.

Ehren Kruger forgatókönyvíró (Sikoly; Hulla, hó, telizsák) és Gore Verbinski rendező (Egértanya; A mexikói) remake-je megmenti a fenti erényeket úgy, hogy amit a hollywoodi elvárásoknak megfelelően hozzátesz, mind javára válik a feldolgozásnak. Ahol a Ringu képileg minimalista, A kör gyönyörűen fényképezett, ahol a Ringu a homályosságig szövevényes, ott A kör átlátható. És ezzel nem hamisítja meg a történet szellemét, csak máshová helyezi a hangsúlyokat, mert erre a (nem japán) közönségre így jobban hat. (És, ugye, a horrorban a hatás a lényeg.) Annál is inkább mivel a mi bőrünkről is szó van, a potenciális áldozatok mi vagyunk, a média ártalmas kisugárzásának kitett, rögeszméktől gyötört, szorongással megvert társadalom.

Nakata Hideo filmje maga is feldolgozás (Suzuki Koji regénysorozata alapján készült), két konkurens folytatást, egy előzményt és számos koppintást ért meg Ázsiában. Mivel a történet egy videófilm körül forog, aminek a másolása maga a cselekmény kulcsa, a Dreamworks remake-je kapcsán nem a hollywoodi ötlethiányról kell beszélni. A kört másolni kell. Nincs más kiút.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2109