KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az éneklő kutya

Lajta Gábor

 

Jack London világát filmre venni eléggé reménytelen vállalkozás. Mert hiába csábító a kaland, az egzotikum; a film inkább drámai műfaj, mintsem regény, vagy novella. Nehezen bírja a laza szerkezetet és képtelen (vagy csak nagy erőszaktevések árán) megjeleníteni a belső monológokat, és a Jack Londonra annyira jellemző végsőkig redukált fizikai lét és szenvedés leírásait. Ráadásul a filmen egy bogárnyi rezzenést óriásivá kell nagyítani, hogy látható legyen.

Egy igazi London-adaptációnak tehát sajátos, új filmnyelvet kellene teremteni a mondanivaló kifejezésére. Az éneklő kutya meg sem kísérti az előbbi feladatot: fáradt kalandfilm, amely nem csigázza fel az érzékeinket, de kirívó rosszaság sincs benne. A hálásabb mozinéző előtt ez a rendezői fásultság még távolságtartásnak, reálisabb ábrázolókészségnek is látszódhat. Tény, hogy a szinte esetlegesen továbbgördülő történetből kirajzolódik Jack London világa: a szabadság és a szabadság korlátai, a véletlen és az engedés a véletlennek, és legfőképp a szabadság elnyomása. A megjelenítés érdekessége a rusztikus, nyers színészi játék és az ízes szinkronhangok, valamint az a furcsa, kicsit bugyuta igénytelenség, ahogy a rendező egymás mellé rakja az eseménykockákat, mintha sörivó főhőséhez hasonlóan ő is állandóan imbolygó objektívon át nézné a világot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7279