KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kamaszok

Szalai Anna Mária

 

Sokat sejtető inzerttel kezdődik a Kamaszok című színes, szinkronizált francia fim. 1942 márciusába, a Saint Apollinaire kollégiumba kalauzol bennünket. Belépve azt is megtudjuk, hogy fiúkollégiumba érkeztünk, ahol az iskolás korosztályok mindegyike, így a kamaszok is szép számmal képviseltetnek.

Ám meglepődik, aki azt várja Bernard Revon rendezőtől, hogy indokolja, miért éppen a Pétain-kormány Franciaországába helyezi filmje történetét, amely nem egyéb diákcsínyek sorozatánál. (Talán mert ő ekkor volt kollégista?) Műve ugyanis tökéletesen nélkülözi a történelmi aspektust; a történelem, a német megszállás, a légiriadók csak új és új, kacagtató stiklik megvalósításához szolgáltatnak ürügyet. A film kamaszainak kizárólagos elfoglaltsága, hogy bemutassák nekünk, miként nyiladozik szerelmük, milyen áldozatokra képesek egymás és saját útjaik egyengetéséért. Kedves történetek, reminiszcenciák ezek, olykor-olykor még nevetésre vagy elérzékenyülésre is ingerelnek, ám súlytalanságuk okán képtelenek bűvkörükbe vonni a nézőt. Hiába várjuk, hogy fölépüljön a film, feszültséggel telítődjék, a rendező emlékeiből még arra sem futja, hogy legalább ízelítőt adjon a kollégium légköréből vagy a tanárok politikai szemléletéből. Igaz, történik utalás arra, hogy ez idő tájt akadtak a franciák közt kollaboránsok, mint ahogyan ellenállók is, azonban az egy szem – a filmben egyébként végig nevetségesnek ábrázolt – földrajztanáron kívül nincs senki, aki politikai magatartásával akárcsak icipicit is befolyásolni kívánná a mindenre fogékony ifjakat.

Mindezekért némi kárpótlást nyújt a gyerekszereplők természetes és kedves játéka, különösen Bernard Brieux-é és Thomas Chabrolé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7434