KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csendestárs

Hegedűs Tibor

Ez az angol – Kanadában forgatott – Csendestárs nem „kegyetlen krimi”, csak kegyetlenkedő. A számszerűleg nem sok, de annál ízléstelenebb szadista jelenetek kizárólag arra szolgálnak, hogy az el-ellankadó forgatókönyv üresjáratait kitöltsék, s Daryl Duke rendező tehetetlenségét leplezzék. (Levágott női fej kihalászása egy akváriumból stb.) Minden igyekezet meddő marad, a film lehangolóan primitív, jóllehet három ismert – színésznek sem akármilyen – sztár közreműködésével próbálták fölpumpálni. Egy gyöngébb Bergman-filmben (Érintés) – és egy középszerűen elkészített Chandler-krimiben (A hosszú búcsú) – már megismert Elliott Gould, továbbá Christopher Plummer és Susannah York igyekszik menteni, ami menthető, láthatóan jobb meggyőződésük ellenére; de játékukhoz hiányzik a szükséges bázis, amiről elrugaszkodhatnának. Még Gould a legszerencsésebb, mert banktisztviselőjének figurája legalább „fejlődik” – igaz, immorális irányban. A film azért is viszolyogtat némileg, mert bár nincs becsületes, „pozitív” hőse, mégis azt a látszatot akarja kelteni, hogy van, s mennybe meneszti a rablótól rabló hivatalnokot.

Avatott mester egyébként megfelelően modellálhatta volna a többféleképpen gyúrható alapsztorit. Hitchcock alkalmasint könnyedén groteszk, elegáns mulatságot kerekítene a hivatásos rablógyilkos és a tőle sápot húzó ravaszdi tisztviselő személyes párharcából, s vagy csúfolódó fintort vágott volna hozzá, vagy levonta volna (kajánul) a cinikus tanulságot cinizmusunkról. De Hitchcock meghalt, élő utódja nincs.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7840