KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hó az édenkertben

Jankovics Márton

Snow in Paradise – brit, 2015. Rendezte: Andrew Hulme. Írta: Martin Askew. Kép: Mark Wolf. Zene: Kevin Pollard. Szereplők: Frederick Schmidt (Dave), Martin Askew (Jimmy), David Spinx (Micky), Aymen Hamdouchi (Tariq). Gyártó: Ipso Facto Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 108 perc.

 

Legkésőbb Graham Greene óta tudjuk, hogy a kárhozatra ítélt gyilkost csak egy hajszál választja el a szenttől. Ellentétben a kispolgárral, aki komfortos erkölcseivel gondosan elrekeszti magát a valódi spiritualitástól. A Hó az édenkertben fejlődéstörténete újabb példát szolgáltat erre az eretnek tételre, a katolikus teológia helyett az iszlám világképre hangolva át a Brightoni szikla alapképletét. Dave, a pitiáner ám feltörekvő bűnöző hihetetlen ambíciókkal veti bele magát a londoni drogkereskedelem mérsékelten romantikus világába, egy pillanatra sem számolva döntései következményeivel. Mire eljut odáig, hogy megkérdőjelezze korábbi céljait, már réges-rég belegabalyodott kíméletlen nagybátyja alvilági hálózatába. A film erős képi világgal ábrázolja a lassan erjedő vívódást, és a karizmatikus színészeknek is egytől egyig elhisszük bűneiket. Ám sajnos a film dramaturgiája ugyanolyan szétziláltnak bizonyul, mint főhősünk lelke, hisz a forgatókönyvíró pont olyan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, mint Dave a filmben.

A feszesség hiánya megbocsájtható volna, ha közben találó epizódjelenetek sorában kapnánk alapos látleletet a karakterről, de ez sem történik meg. A kapkodó, gyorsan felvillantott jelenetek csak felületes benyomást adnak, sosem engednek igazán közel a karakterekhez. A film így egyfelől túl pörgős, másfelől mégsem elég feszes. Ezek a ritmikai problémák azért is meglepőek, mert a Hó az édenkertben-nel rendezőként debütáló Hulme a nem éppen kapkodó elbeszélési módjáról ismert Anton Corbijn vágójaként is dolgozott. Elleshette volna a lassan hömpölygő karakterábrázolás fortélyait a holland mestertől. A két pótapa-figura közti hosszas őrlődés sablonos cselekményszálát szépen oldja a spirituális kérdés előtérbe kerülése, de a fináléban sajnos itt sem bízik Hulme a néző képességeiben: otromba módon a rágja szánkba a végső tanulságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12233