KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apák és lányok

Kránicz Bence

Fathers and daughters – olasz-amerikai, 2015. Rendezte: Gabriele Muccino. Írta: Brad Desch. Kép: Shane Hurlbut. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Amanda Seyfried (Katie), Russell Crowe (Jake), Aaron Paul (Cameron), Jane Fonda. Gyártó: Andrea Leone Films / Voltage Pictures / Busted Shark Productions. Forgalmazó. MTVA. Szinkronizált. 116 perc.

 

Kevesen készítenek ma ódivatúbb filmeket Hollywoodban, mint Gabriele Muccino. Az olasz rendező a kétezres évek közepén kezdett el Amerikában dolgozni, és máig a Will Smitht Oscar-jelöléshez juttató A boldogság nyomában számít a legismertebb munkájának. Az utóbbi tíz évben Muccino felváltva forgatott Olaszországban és a tengerentúlon, sztárokkal telezsúfolt filmjei (mint a szintén Will Smith főszereplésével készült Hét élet vagy a Gerard Butler-féle Kispályás szerelem) azonban nem sok vizet zavartak. Egytől egyig míves, régi vágású melodrámákról van szó, amelyekben lágy zongorafutamok és méltóságteljes vonósok kísérik a könnycsatornák megcsapolását célzó történeteket.

Muccino ugyanakkor épp arra nem képes, ami miatt a műfaj legjobb darabjaira emlékezünk: szentimentális meséiből hiányzik az érzékiség és a szenvedély, és csak a színészi alakításokon múlik, hogy a vásznon megszületik-e egy tragikus vagy földöntúlian boldog pillanat. Az Apák és lányaik esetében a rendezőnek szerencséje van színészeivel, különösen a mindig magabiztos, és egyre érettebb Russell Crowe-val. Crowe ezúttal megözvegyült írót játszik, akit gyötörnek pénzügyi gondjai és a lelkiismerete – ő vezette az autót, mikor a felesége halálát okozó baleset történt. Előnytelen, ejtett vállú bőrkabátját elnézve is látszik, hogy Crowe tragikus hős, a családot ért nehézségeket pedig felnőtt lánya (Amanda Seyfried) is megszenvedi, aki gyerekkori traumái miatt képtelen tartós párkapcsolatok kialakítására. Az apa a 80-as években, lánya napjainkban igyekszik békére lelni, a semmiféle meglepetéssel nem szolgáló cselekményt pedig az idősíkok váltogatása pörgeti fel valamelyest. A lassan csordogáló, helyenként tagadhatatlanul megható filmet érdemes esős vasárnap délutánokra tartogatni, amikor nem jut eszünkbe azon morfondírozni, Muccino miért is akarta elmesélni ezt az ezerszer látott történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12476