KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rideg világ

Pápai Zsolt


Equals – amerikai, 2016. Rendezte: Drake Doremus. Szereplők: Kristen Stewart, Nicholas Hoult, Guy Pearce. Forgalmazó: Pro Video. 102 perc.


 


Aligha van olyan pszichiáter, aki ne álmodott volna a modern élet egyik legmakacsabb lelki nyavalyája, a szorongás elleni gyógymód feltalálásáról. Pedig a szorongás megszüntetése – legalábbis papíron – nem túlságosan nehéz, csupán az érzelmeket kell hozzá maradéktalanul kiradírozni az emberek életéből. Ez a Rideg világ alapszituációja: a perfekt társadalomban megvalósul az érzelmek kiiktatása és az emberi interakciók teljes racionalizálása, az elidegenedés pedig olyan fokú, amilyenről még a XX. század legelborultabb egzisztencialistái sem (rém)álmodtak. A Rideg világ falanszteruniverzuma éppen úgy működik, mint az összes eszement utópia (maradjon bár meg ideológusok vagy művészek képzeletében, netán váljék véresen komoly valósággá): a hatalmasok úgy egyenlősítik a társadalom tagjait, hogy közben eltárgyiasítják őket.


A „klasszikus” modern filmben még az beteg, aki nem érez (Antonioni vagy Az édes élet Fellinije volt a téma nagy poétája), a kortárs szcéna disztópiájában viszont az beteg, aki érez. Drake Doremus rendező a nagy modernista direktorokkal szemben nem az érzelem betegségéről beszél, hanem arról, amikor az érzelem maga: betegség, akár a rák vagy a nátha, és ebben a világban játszat le egy klasszicizáló és lassan bontakozó, még a valóban váratlan fordulatai nyomán is csak alig felgyorsuló szerelmi históriát.


A Rideg világban ugyanis a szerelem „betegsége” jelenti a lázadás egyetlen formáját. Csakhogy a szerelem – mivel lebukás veszélye fenyegeti – rögtön félelmeket is generál. Doremus a szorongásmentes szenvedélynélküliség és a szorongásos érzelmek világa közé veti két hősét, ekképpen hatalmas téttel indítja művét, akkorával, amekkorát sokat próbált midcult-mesterek is nehezen bírnának el. Sajnos neki is beleroppan a dereka, így a játékidő középső harmadában filmje veszít az erejéből. Bármekkora rutinja is van a rendezőnek a melodrámaműfajban (Őrülten hiányzol, Kísértés), a nagy érzelmi intenzitású pillanatokkal nehezebben boldogul, és az összeboronálódott szerelmesek jelenetei kevéssé érdekesek, mint azok, melyekben csak vágyakoznak egymásra.


Ezzel együtt a Rideg világ a kortárs sci-fi-melodrámák reprezentánsa, olyan filmek kistestvére, mint az Ex Machina, A homár vagy az Érkezés. És nem csak a témája, a kivitelezése is csigázó: fapados sci-fi, de alig látszik rajta. A tárgyi világa ugyan kevés érdekességgel szolgál, a látványépítése viszont végig impresszív. Természeti képek kizárólag kurta pillanatokra tűnnek fel, a film hangulatát alapvetően meghatározó – zölddel diszkréten színezett vagy mészfehérre fakított – high-tech miliő izgalmasan üres és steril. A külsőkben Az édes élet és a Napfogyatkozás kihalt mesterséges tereinek emléke kísért, a színészek minimálgesztusokra csupaszított játéka pedig már-már Bresson modelljeit idézi.


Extrák: Nincsenek.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13038