KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fontamara

Jakubovits Anna

 

Századunk művészeinek – sajnos – elnyűhetetlen témája a fasizmus. Carlo Lizzani olasz filmrendező régóta elkötelezett antifasiszta, legfrissebben bemutatott filmje, a Fontamara címét egy kis, olaszországi hegyi faluról kapta.

Fontamara hófehér sziklái a képtelenül kék eget ostromolják. A faluban lakó maroknyi paraszt a földdel, az erdővel, a gyéren csörgedező patakkal küszködik a megélhetésért. Szegénység, korán öregítő gondok, röghözkötöttség, teljes elszigeteltség – ilyen az élet Fontamarában, a fasizmus uralomra jutásának évében. Fontamarába azonban nem érnek el a politika hullámverései, a hegyi lakók csak annyit vesznek észre, hogy lábuk alól kihúzzák a talajt a tőkések, s hogy a patak vizét elterelik... Csörgedezik lassan Lizzani filmje, mint a hegyi patak. Életképek, szövődő-kínlódó szerelmek, veszekedések, civódások, színek és tájak – míg a faluba hirtelen betolakodik a feketeingesek egy csapata. Megerőszakolják az asszonyokat, megszégyenítik a férfiakat, s most már mint egy népmese folytatódik a szegény parasztok életének filmje.

A mese a fiatal, mindenre elszánt, nincstelen parasztfiúról szól, aki a nagyvárosba megy szerencsét próbálni, munkát keresni. Rómában munkát nem talál, de találkozik barátjával, akivel bejárja az országot, s akit üldöz az egész rendőrség, mert illegális újságokat terjeszt. Aztán a parasztfiú, engedelmeskedve ösztöneinek, magára vállalja ezt a cselekedetet, vállalja barátja helyett a börtönt, a kínzásokat. Hiszen az ő hátán hiába suhog a vizes kötél, ő nem tud vallani, ő nem tudja elárulni a titkos nyomdát, a munkatársakat, ő bírja fizikummal a rugdosásokat, a verést. Egy darabig. Aztán belehal sérüléseibe. De nem hűtlen a megmenekült barát sem: Fontamarába is eljuttat egy kézi sokszorosító gépet.

A hegyi falu lakói immáron a kocsmaasztal körül ülnek s gyér fénynél újságot írnak, lapot szerkesztenek, melynek címe: Mit tegyünk? Forog a gép, a stencilezett példányok Fontamarából indulnak titokzatos útjukra.

A népmesei ihletésű, lassan folydogáló, két és fél órás film nem teszi sem hihetővé, sem megrázóvá a zárkózott parasztemberek drámáját. A sablonos, didaktikus témaföldolgozást ellensúlyozzák a gyönyörű fölvételek, a megkapó életképek, a tájak, az emberek, a sorsok, a hétköznapi pillanatok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7251