KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A hét főbűn (Bűnök ezek?)

Asztali beszélgetések

Győrffy Iván

Vallástól, kortól, kultúrától függ, mit tartunk bűnnek, erénynek. A bűnlajstrom időnként felülvizsgálatra szorul.

 

Nemcsak a műfaja és morálteológiai töltete, hanem apropója is ez (tudniillik „asztali beszélgetés”) Dér András és Heltai Péter munkájának – amely a 2007-es filmszemlén a tudományos-ismeretterjesztő kategóriában a rendezői díjat vihette haza –, ugyanis a Magyar Televízió hasonló témájú beszélgetéssorozatából nőtte ki magát. Pedig kérdésfeltevésében nincs semmi eredeti, hiszen a filmvásznon rendre feltűnnek a katolikus egyházban többször újrafogalmazott főbűnök mai aktualitását boncolgató rövidfilm-sorozatok – gondoljunk csak az 1960-as évek elején Godard, Philippe de Broca vagy Roger Vadim közreműködésével megalkotott egyvelegre (A hét főbűn) vagy a néhány éve Magyarországon is vetített norvég ifjúfilmes próbálkozásra a 2000-es évek legelejéről (Hét halálos bűn). Egyedül a módszere szokatlan, mert sokkal inkább a vizuális elemek (archív felvételek, híradó-vágóképek, animációk) alapján szerveződik a dialógus, mint megfordítva, azaz a szöveg illusztrálja a szintén tévés műhelyben készült táncművészeti sorozatból kiollózott képeket – legalábbis kezdetben.

A szűk egy órás film három, egymásba csúszó dramaturgiai egységre tagolódik: a hajdani Delta-adásokat idéző tónusú, tudományos szándékú felvezető-szövegekre, ifjú statiszták szituációs játékaira, valamint egy tudós társaság kedélyes pilisborosjenői poharazgatására. Utóbbi a leghangsúlyosabb; a szerzetes, a pszichiáter, az esztéta, a filozófus, az irodalomtörténész, a közgazdász és a táncművész hozzászólása teszi fogyaszthatóvá, közérthetővé a felvetett súlyos etikai problémákat, de talán ennek túláradása a felelős a felszínes, elnagyolt kultúrtörténeti körítésért is. Mitől halálosak a főbűnök? Mit kezdjen az Istentől való elvetettséggel járó, az isteni szövetség tudatos felrúgását vállaló főbűnökkel a nem hívő, nem keresztény, nem katolikus, nem európai ember? Miért keveri meg a Nagy Szent Gergely (állítólag) „végleges” bűnlistájára hivatkozó film a főbűn-sorrendet, miért marad említés szintjén a prioritás, azaz a bűnök eltérő súlyossága a bujaságtól a kevélységig? Miért szorul háttérbe a többi bűnhöz képest a második legfőbb bűn, az irigység? Miért nem jut idő a bűnökkel szembeszegezett négy sarkalatos és három teológiai erényre, a hét főbűnt leküzdő Prudentius-féle hét főerényre, a sokrétű bibliai bűnfogalomra, az Ó- és Újszövetség bűnlistáira és kategorikus imperatívuszaira (lásd Tízparancsolat), a változatos művészi feldolgozásokra Chaucertől Brechtig, Bruegeltől Apollinaire-ig?  Változtatás nélkül érvényesek-e az utoljára a 17. században felülvizsgált bűnök ma is, vagy lenne min változtatnunk? Megannyi kérdés, melyekre gyakorlatilag nem kapunk választ az ismeretterjesztő filmből.

A kevés elvi vitát engedélyező, homályos aktuálpolitikai utalásokkal megterhelt, dogmatikus szemléletű beszélgetésben a kétely árnyéka szinte kizárólag az alcímben vetül a bűnkatalógusra. Holott a televíziós előzmények sem erre predesztinálnak: a BBC vallási showműsora már évekkel ezelőtt reprezentatív kutatást végzett a kérdésről, és kiderült, a britek többsége korántsem elégedett a listával: a hét főbűn közül csak a kapzsiságot tartanák meg, ám sokkal nagyobb bűnnek tartják a kegyetlenséget (39%), a házasságtörést (11%) vagy a fanatizmust (8%). Érdekes lett volna látni, hogyan vélekednek ugyanerről a magyarok – ha nem is a reprezentatív többség, de legalább egy valaki a felvonultatott gondolkodók közül.

A korábban drogtörténeteket vászonra ültető nagyjátékfilmes Dér András (Árnyékszázad, 1992, Kanyaron túl, 2002) és a televíziós műsorvezető Heltai Péter közös produktuma gondolatébresztő kultúrtörténeti tényanyagnak kevés, hitoktatási segédanyagnak sok. Javára válik a számos mozgó és statikus képforgács – jóllehet ezek távolról sem illeszkednek olyan hatásos és következetes struktúrába, mint például Godfrey Reggio filmjei vagy Pummel Bodysongja –, hátrányára szolgál viszont a sommás ítéletekben bővelkedő narráció.

A mérték, amelyet annyira kerestek, kicsúszott az alkotók keze közül. Pedig épp erre, a mértékre, az erkölcsi fogalmak, a társadalmi együttélés szabályainak újragondolására lenne nagy szükség egy olyan korban, amely elvesztette tájékozódási pontjait, és veszedelmesen keveset tud bűnökről és erényekről. A hét főbűn kihagyott lehetőség.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9019