KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/március
• Forgách András: Ketten egyedül Jim Jarmusch
• Hahner Péter: Az idegen belovagol a városba… Anthony Mann westernjei
• Kovács Marcell: Mélysötét Mann noir
• Csanádi Péter: Keserű kékség Nicolas Roeg
• Pápai Zsolt: Ne nézz vissza! Kísért a jövő
• Géczi Zoltán: Bangkok szellemei Thai mozi
• Nánay Bence: A gyík és a tigris Thai art
• Kriston László: Kémvilágpolgár Le Carré-filmek
• Nevelős Zoltán: Keleten a helyzet Sziriána
• Báron György: A bosszú ügynökei München
• Trosin Alekszandr: A mi Bulgakovunk A Mester és Margarita
MÉDIA
• Schreiber András: NAVA a nap alatt Beszélgetés Kovács Adrás Bálinttal
• Reményi József Tamás: Ember az állatban Monty Python Tudományegyetem

• Mersich Gábor: Brutális trip Odegnál Róbert: Rév – A hívó
• Teszár Dávid: Posztapokalipszis most Akira
• Kemény György: Cuculus canorus
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Vigaszág-bog Fehér tenyér
• Csillag Márton: Bleifrei Kútfejek
• Barotányi Zoltán: Májbaj, Lali pap Üvegtigris 2.
LÁTTUK MÉG
• Csillag Márton: Tibor vagyok, de hódítani akarok
• Kárpáti György: Egy gésa emlékiratai
• Köves Gábor: Bizonyítás
• Nevelős Zoltán: Aura

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Afodrásznő férje

Bikácsy Gergely

 

Vigyázni kell az ítéletekkel, s skatulyákkal. Patrice Leconte neve a két legigényesebb francia filmlexikonban nem is szerepel, rosszízlésű, harsány és ostoba vígjátékok olcsó iparosának tekintették. Pedig már legutóbb, a Monsieur Hire vetítésekor meggyőződhettünk, hogy kiváló stílusérzéke van, „érzi” a ritmust, s a puszta történet mögött más is érdekli.

A fodrásznő sem a lexikonírókat igazolja. Leconte legújabb filmje különös, bizarrul szép munka. Novellányi története sincs, az is szándékoltan kimódolt. Egy férfi olthatatlanul szerelmes a fodrásznőjébe. Már tizenkét éves gyerekként szerelmes volt egy másikba. Apja akkor felpofozta, mert a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre azt válaszolta, „egy fodrásznő férje”. S (mint az álmokban) az lett. Ez a Don Quijote-küllemű, holdkórosan nemes vonású férfi boldog. Mások pénzt szereznek vagy híressé válnak, lázadnak vagy robotolnak, ő a fodrászműhelyben ül, s ha csak ránéz fiatal feleségére, már elönti a gyönyör. A filmben néhány megmagyarázatlan, furcsa apróság igazán jó, s persze a rendező is tudja ezt. Már a főcím alatt erotikus arab zene hallik, a filmben aztán hősünk teszi fel többször is lemezjátszójára, vagy indítja el magnóján e muzsikát. Táncol is rá, sőt vendégeivel is meghallgattatja. Miért? Talán egy gyerekkori egyiptomi kirándulás emléke? Sohasem tudjuk meg. Ne is kutassuk. Ennél nagyobb, életreszóló titkok értelmét is hiába kutatnánk, például, hogy miért is A Fodrásznő az egyetlen vérforraló és „érte élni-halni érdemes” nő a számára. Talán, amikor tizenkét éves korunkban remegő izgalommal a karfára könyököltünk, vagy fölénk hajolva beszívtuk illatát, akkor még tudtuk. Truffaut-nak mindenesetre tetszene ez a film, mely amúgyis kicsit rokona az ő néhány munkájának, de furcsább, szabálytalanabb, kevésbé megszerkesztett. Töredéknek hat. Kamasz-epizódnak. Ez a legnagyobb értéke, s persze Jean Rochefort játéka. „A fodrásznő nemsokára jön” – mondja üdvözült mosollyal, már imádottja halála után. Ki tudja miért, boldogan elhisszük mi is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4097