KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/március
• Forgách András: Ketten egyedül Jim Jarmusch
• Hahner Péter: Az idegen belovagol a városba… Anthony Mann westernjei
• Kovács Marcell: Mélysötét Mann noir
• Csanádi Péter: Keserű kékség Nicolas Roeg
• Pápai Zsolt: Ne nézz vissza! Kísért a jövő
• Géczi Zoltán: Bangkok szellemei Thai mozi
• Nánay Bence: A gyík és a tigris Thai art
• Kriston László: Kémvilágpolgár Le Carré-filmek
• Nevelős Zoltán: Keleten a helyzet Sziriána
• Báron György: A bosszú ügynökei München
• Trosin Alekszandr: A mi Bulgakovunk A Mester és Margarita
MÉDIA
• Schreiber András: NAVA a nap alatt Beszélgetés Kovács Adrás Bálinttal
• Reményi József Tamás: Ember az állatban Monty Python Tudományegyetem

• Mersich Gábor: Brutális trip Odegnál Róbert: Rév – A hívó
• Teszár Dávid: Posztapokalipszis most Akira
• Kemény György: Cuculus canorus
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Vigaszág-bog Fehér tenyér
• Csillag Márton: Bleifrei Kútfejek
• Barotányi Zoltán: Májbaj, Lali pap Üvegtigris 2.
LÁTTUK MÉG
• Csillag Márton: Tibor vagyok, de hódítani akarok
• Kárpáti György: Egy gésa emlékiratai
• Köves Gábor: Bizonyítás
• Nevelős Zoltán: Aura

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazatérés

Schéry András

 

A giccsalapállásból kiinduló filmcsináló mesterember – esetünkben az annak idején kitűnő filmmel (Az utolsó szolgálat) bemutatkozott Hal Ashby – kettőt tehet: vagy vállalja a giccs ódiumát, vagy pedig kisebbrendűségi komplexustól szenvedve makacsul művészkedik. Ez utóbbi út többnyire bűntudatos giccsbe torkollik. Amilyen a Hazatérés.

A szalmán maradt tisztfeleség – férjét a harctérre vezényelték – beáll ápolónőnek egy hadirokkant-kórházba, ahol egész gondolkodását átformáló szerelem szövődik közte és – természetesen – a legrenitensebb beteg között. (A vöröskeresztes dáma – Jane Fonda neve eleve a Harcos Tisztesség védjegye – tudatos tisztánlátásának kezdetét ebben a filmben egy frizuraváltás jelzi...)

Megvan tehát a klasszikus háromszög, melynek három csúcsfigurája a Háborúhoz – épp csak az időbeli egybeesés okán a vietnami háborúhoz – való viszonyulás egy-egy lehetőségét példázza. A háromszög pedig a giccs szabályai szerint alakul át: két csúcs közel kerül egymáshoz, a harmadik messzire távolodik.

A hadirokkant-kórház is eleve giccsveszélyes helyszín: így hát a rendező a művésziség garanciájaként gátlástalanul lekoppintja a Száll a kakukk... elmegyógyintézetének nem egy motívumát, az érzelmi hatásvadászatnak azzal a viszolyogtató válfajával operálva, amely nyers, olykor kegyetlen naturalizmussal álcázza a legvadabb szentimentalizmust.

„Átpolitizált” giccs pedig attól lesz a film, hogy a jóérzésű néző gátlásaival él vissza, aki a „tisztességes, elkötelezett, haladó, bátor, leleplező” témaválasztás láttán nem tartja illendőnek felkiáltani; a király meztelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7878