KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az élők és a holtak

Tosoki Gyula

Zivi i mrtvi – horvát, 2007. Rendezte: Kristijan Milić. Szereplők: Filip Šovagović, Velibor Topić, Slaven Knezović. Forgalmazó: ADS Service. 87 perc.

A jugoszláv partizánfilm – a román történelmi kalandfilmhez vagy a hazai termelési filmekhez hasonlóan – azon műfajteremtési kísérletek gyümölcse, amelyek a létező társadalmi rend legitimálását célozták a keleti blokkban a második világháború utáni időszakban. Nagy múltú – jóllehet korántsem dicsőséges – műfajról van szó, amely napjainkra éppúgy megérett az újragondolásra, újraírásra, mint bármely más zsáner. Csak éppen senki nem törődik vele. Kusturica az Undergroundban megidézte ugyan a szellemét, de lássuk be: manapság nincsenek nagy üzleti lehetőségek egy partizánfilmben.

A horvát Kristijan Milić másként gondolta. Debütáló munkájában a partizánfilm hagyományát és egyes amerikai mozik (A szakasz; A lápvidék harcosai) örökségét a horroréval keresztezi. A cselekmény két szálon fut, a tér – Bosznia hegyei és a delejes nevű Temetőrét – ugyanaz mindkettőben, az idő viszont különbözik: az egyik szál 1943-ban, Bosznia horvát megszállásának időszakában, a másik 1993-ban, a délszláv testvérharc alatt játszódik. Mindkét cselekményszál hősei kiskatonák, akik azt a feladatot kapják, hogy számoljanak le az erdőkben rejtező partizánokkal, illetve csetnikekkel.

Milić váltakozva mutatja a két idősík történéseit, helyenként okosan egymásra rímeltetve azokat (lásd például a Temetőrét tábortüzeit, amelyek már a játékidő első harmadában behozzák a természetfeletti elemeket a filmbe), ugyanakkor problémát jelent, hogy a cselekmény minden látszat-titokzatosságával és rémmozikat idéző zárlatával együtt is kiszámítható. Sokat emelt volna az opuszon – egyúttal talán mélyebbé tette volna a történetet –, ha a rendező bátrabban nyúl az idősíkváltásokhoz, és nem jelzi feltétlenül mindenhol az idődimenziók határait.

Mindazonáltal Az élők és a holtak míves munka, az operatőrök teljesítménye kiváló (légyen szó a szépiaszínű 1943-as, vagy a naturalisztikusabb 1993-as jelenetekről), a korai Carpenter-szerzeményekre emlékeztető, jó arányérzékkel adagolt és minimalista kísérőzene pedig igen hatásos.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10511