KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sanctum

Hlavaty Tamás

 

Sanctum – amerikai, 2011. Rendezte: Alistair Grierson. Írta: Andrew Wight és John Garvin. Kép: Jules O’Loughlin. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Richard Roxburgh (Frank), Ioan Gruffud (Carl), Rhys Wakefield (Josh), Alice Parkinson (Victoria). Gyártó: Universal. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 109 perc.

 

A klausztrofóbiások legnagyobb örömére idén tavasszal több olyan film kerül a hazai mozikba, amely részben a néző bezártságtól való félelmére épít. A 127 órában egy szurdokban rekedt sziklamászó, míg a Buriedben egy élve eltemetett férfi tortúráját láthatjuk, és miközben már készül a chilei bányászok megpróbáltatásait feldolgozó mozgókép, mi próbára tehetjük magunkat a szintén igaz történeten alapuló Sanctummal.

A cím magyarul szentélyt jelent, többször el is hangzik a filmben, hogy a szereplők templomként tisztelik a föld alatt húzódó félelmetes, egyben csábító barlangrendszert. A felszínen már nincs ismeretlen terület, így az emberfia kénytelen a mélybe ereszkedni, hogy afféle underground Kolombuszként térképezze fel az utolsó szűz territóriumot a bolygón, de hőseink ezúttal lentrekednek és kénytelenek a veszélyesebb útvonalon elindulni kifelé. A Sanctum esetében nem beszélhetünk húzónevekről: sem Alister Grierson rendező, sem az ismeretlen színészek nem csalnak be nézőket a mozikba, ezért a projektben producerként részt vevő James Cameron nevét emelték ki, akit mindig foglalkoztatott a mélység titka, most pedig az Avatarban használt 3D technikát is kölcsön adta az alkotóknak. Kapunk is látványos képeket, vízalatti felvételeket, de a történetet nem sikerült élettel megtölteni, így maradnak az ágyútöltelékként használt sablon-karakterek, a sekélyes színészi alakítások és a kliséízű apa-fiú konfliktus. Ismét egy okosabb kivitelezést érdemlő alapanyagot nyelt el a nagy kékség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10568