PapírmoziTitánember és a többiekBayer Antal
A sors fintoraként éppen akkor
lép ki bátran az újságos piacra egy vadonatúj magyar képregénysorozat, amikor
az előző vadonatúj magyar képregénysorozat bedobja a törülközőt, és visszatér
az „alternatív”, kisebb közönséget megcélzó, de azt teljes biztonsággal elérő
terjesztési módhoz.
Aki valaha is nevetségesnek
tartotta, hogy Lois Lane (minden gyanakvása ellenére) sosem ismeri fel
Supermant Clark Kentben (és viszont), mert az egyik szemüveget visel, a másik
meg nem, talán bosszúsan legyint, hogy az új magyar szuperhőst, Titánembert
Szigeti Attilától csak egy kontaktlencse különbözteti meg. Szerencsére Vadas
Máté groteszkbe hajló rajzai azonnal sejteni engedik, hogy ezt az ósdi trükköt
nem kell túl komolyan venni, egyszerűen hozzátartozik a szuperhősös történetek
eszköztárához.
Amely eszköztárnak jó néhány
kellékét felvonultatja a magyar sci-fi hagyományban bevett szokás szerint
angolszásznak ható művésznéven alkotó „Caaroy Carville” (aki a
képregényfesztiválon nem csinált titkot abból, hogy azonos a füzet kiadásáért
felelős személlyel). Ha valami elképesztő eredetiségre vágyunk, nem itt
találjuk. Igaz, ebben a műfajban erre nem is nagyon van lehetőség, de még csak
valós igény sem. Az olvasó érdekes karaktert, izgalmas sztorit és jó sok akciót
vár, és a Titánember ezt
gyermekbetegségei dacára teljesíti, miközben a magyarosságot sem erőlteti túl.
Az EpicLine pedig tehát ezentúl
rendezvényes kiadvány lesz, és az első ilyen új szám már meg is jelent, benne a
Vadregény folytatásával. Amiért külön
dicséret érdemel: hat fiatal alkotónak biztosított megjelenési lehetőséget
egy-egy oldal erejéig, vannak köztük ígéretesek.
Titánember. Színes, irkatűzött, 24
oldal, megjelenik havonta. Kiadó: Juhász-Nagy Gábor. EpicLine 12. Színes, irkatűzött, 32 oldal. Kiadó: Tálosi András.
Ha Magyarországon a képregény
réspiac, nem is tudom, milyen szóval lehetne kifejezni azt, amit a pár hónappal
ezelőtt alakult ZSIGER.hu igyekszik betölteni. A még az alternatív
kiadványokhoz képest is alacsony példányszámban és az átlagosnál vastagabb
papíron megjelenő, kifejezetten dedikálásra előkészített képregények mellett
nyomatokkal és extrákkal próbálkozó kiadó elsősorban internetes
gerillamarketinggel igyekszik felhívni magára a figyelmet, és első magyar
kiadóként standot állított a Vienna Comixon.
Az induló kínálatból
feltétlenül a Jáger Attila munkásságát bemutató kiadványokat emelném ki. A
fiatal képregényalkotó egyéni látásmódja eddig kevéssé keltette fel más kiadók
érdeklődését, így most először jutott publikálási lehetőséghez (mármint itthon,
hiszen észtországi ösztöndíja idején már megjelent egy antológiában).
Két, egyszerre megjelent
kiadványa közül a Kerekesszánkó nem
adja magát könnyen, mivel Jáger nem az a fajta alkotó, aki a könnyű
megoldásokat keresi. A szöveg nélküli oldalak között az összefüggést a
gördeszka (és a gördeszkás) teremti meg, történet gyanánt álomszerű
történéseket ábrázolnak a rajzok. Csodákat, amiket a skate-es beleláthat a
világba, amely mellett elrohan, félelmeket, amelyektől a törékeny deszka
biztonsága óvja meg. Aprólékos rajzok, örvénylő képek, őrült szerkezetek. A Zsiger előtt képregényei rövidebbek, de
külön-külön és együttesen is talán még izgalmasabbak. Kiderül, hogy Jáger
Attila több stílusban is tud rajzolni, hogy nyughatatlan kísérletező, és ha ez
érdekelné, tudna ő „egyszerű”, lineáris történeteket is írni. Vagy éppen
körköröset. Rövidet, egyoldalasat, stripet, kötött kereteset.
Jáger Attila: Kerekesszánkó, Zsiger előtt. Fekete-fehér, irkatűzött. Kiadó: ZSIGER.hu.
Végül pedig a reklám helye: a Papírmozi rovat korábbi illusztrátora,
Fritz Zoltán csokitábla méretű, gyönyörűen kivitelezett kiadványba gyűjtötte
össze mind az 50 Filmstripet és egy hetilapban megjelent, aktuális jellegű
képsorait. A 200 példányban megjelent képregény közvetlenül a szerzőtől
szerezhető be: zfritz.flash@gmail.com.
Fritz’Strips. Színes, puhafedeles, 96
oldal.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 77 átlag: 5.55 |
 |
|
