KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szerelem gyerekkel jön

Alföldi Nóra

Ange et Gabrielle – francia, 2015. Rendezte és írta: Anne Giafferi. Kép: Stéphane Cami. Zene: Jean-Michel Bernard. Szereplők: Isabelle Carré (Gabrielle), Patrick Bruel (Ange), Alice de Lencquesaing (Claire), Thomas Solivéres (Simon). Gyártó: Benji Films / Palazzo Films / TF1. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 91 perc.

 

A francia komédia egyik ismérve, hogy szókimondásának és bátorságának köszönhetően minden bizarr élethelyzetből ki tud kerekíteni egy kedves, szeretetreméltó vígjátékot. Kapunyitási, vagy kapuzárási pánik, tinikori terhesség, letagadott gyerekek – az A szerelem gyerekkel jön ugyancsak izgalmas helyzetekkel áll elő, de épp oly kuszán kategorizálható, hogy pontosan miről mesél szolid képei, színészei kedves mosolya mögött, mint amennyire kaotikus a hősök viszonyrendszere. Ange ötvenes agglegény, boldogan éli a szívtiprók életét: falja a nőket, igaz egy görbe éjszaka után kicsit fájlalja hátát, elegáns loft irodája igazgatói székében ücsörögve. Magabiztos mosolya akkor hervad le arcáról, amikor egy napon beállít hozzá Gabrielle a tüchtig gyógyszerésznő, aki számon kéri Ange-on gyereknevelési módszerét, mivel Ange fia Simon – akinek létezéséről Angenak halovány emlékei vannak csupán – teherbe ejtette Gabrielle 17 éves lányát és most ki akar bújni a felelősség alól. Szó szót követ, pár ordítozás, pofon, dráma, félreértés és vicces „két férfi és egy bébi” jelenet után minden jó lesz, boldogság kerekedik a fiataloknál is, Ange és Gabrielle pedig romantikus felnőttszerelemben néznek a késői gyermekáldás örömei elé.

Anne Giafferi hihetetlen tempóban szalad végig a pár helyszínen kevés szereplőt mozgató történeten, és tulajdonképpen egyetlen ziccert se csap le, amelyet az általa írt történet tartogat. Olyannyira nagy a svungja, hogy a nézőnek se hagy időt a tények feldolgozására, vagy arra, hogy nevessen egy-egy helyzeten, vagy elcsodálkozzon azok abszurditásán. A jó film egyik ismérve, hogy elfogyasztása után a néző kérdéseket tesz fel, vagy csak szimplán gondolkodóba esik. Az A szerelem gyerekkel jön esetében ez a csoda felszínességének és ridegségének köszönhetően elmarad, de rövid játékideje folytán nincs módja arra, hogy súlyos kínokat okozzon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12713