KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Menny és pokol

Benke Attila

Tengoku to jigoku – japán, 1963. Rendezte: Kurosawa Akira. Szereplők: Mifune Toshiro, Mihashi Tatsuya, Nakadai Tatsuya. Forgalmazó: Etalon Film Kft. 142 perc.

 

Akira Kurosawa a mesteri kosztümös drámái (A hét szamuráj, Véres trón, A testőr) mellett néha szinkronidejű filmeket is forgatott, melyek a 1945 utáni Japán társadalmi viszonyait állították fókuszba (Élni, Rőtszakállú). A „japán gazdasági csoda” után prosperáló, ugyanakkor társadalmi-politikai feszültségekkel teli hatvanas években játszódik az Ed McBain King’s Ransom című 1959-es bűnügyi regényéhez lazán kapcsolódó szerzői krimi, a Menny és Pokol is. A radikális baloldal az amerikai-japán biztonsági egyezmény elleni tüntetések mellett támadta a tradicionális japán társadalmi és családi normákat. E fejlemény bár a Menny és Pokolban az újhullám (nuberu bagu) formabontó alkotásaitól eltérően ugyan klasszikus műfaji keretek között jelenik meg, ám Kurosawa mégis komplex módon mutatja be a korszak osztálykonfliktusait.

A vállalatvezető főhős, Kingo Gondo anyagi gondokkal küzd, így cseppet sem hiányzik neki egy zsaroló hívása, aki állítólag elrabolta fiát, s váltságdíjat követel a gyermekért. Öröm az ürömben, hogy a gyerekrabló hibát vétett, és nem a főnök, hanem a beosztott, Gondo sofőrjének fiát ejtette foglyul. A makacs férfi csak felesége és a könyörgő sofőr nyomására hajlandó fizetni, ám ezzel koránt sincs vége a Menny és Pokolnak, minthogy Kurosawa klasszikus krimicselekménnyel dolgozik, közben pedig lassan a rendőrségre, illetve a nyomozókra kezd fókuszálni.

Azonban a Menny és Pokol csak a felszínen hagyományos bűnügyi történet, Kurosawa kardforgató drámáihoz hasonlóan eltér a konvencióktól. A japán rendező krimijében nem a „ki tette?”, hanem a „hogyan működik ez a társadalom?” a legfontosabb kérdés. A nyomozás közben nemcsak a rendőrség még mindig a tradicionális erkölcsi normákon alapuló módszerei (a megszállott nyomozónak, Tokurának nem elég az emberrabló kézre kerítése, halálbüntetést akar kieszközölni a bűnöző számára), hanem az osztályegyenlőtlenségek is kristálytisztán láthatóvá válnak: az alsóbb osztályoknak „alacsonyabb az árfolyama” a pénzvilágban.

A Menny és Pokol tehát a rendezőhöz méltó módon összetett, intelligens bűnfilm, mellyel bár vannak ritmusproblémák, kicsit le is ül a cselekmény második felében, de az utolsó fél óra, kiváltképp a döbbenetes erejű zárójelenet mindenért kárpótolja a nézőt.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12996