KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életem Cukkiniként

Varró Attila

Ma vie de Courgette – francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált. 66 perc.

 

Bár ezidáig úgy tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is találjon a stoptrükk-világban.

A forgatókönyvet jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor) eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból, mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni szívébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13010