KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A boncolás

Soós Tamás Dénes

The Autopsy of Jane Doe – angol-amerikai, 2016. Rendezte: André Øvredal. Szereplők: Brian Cox, Emile Hirsch, Ophelia Lovibond. Forgalmazó: Independent. 86 perc.

 

M. Night Shyamalan írt volna ilyen klausztrofób pincehorrort fiatalkorában, ha Agatha Christie vállal vele egy négykezest. A precíz, de fantáziátlan magyar cím egy precíz, de fantáziadús filmet takar, amelyben a családi vállalkozásban dolgozó patológusoknak (apa: Brian Cox, fia: Emile Hirsch) egy azonosítatlan lány holttestét kell felboncolniuk, és a médiafelhajtás miatt még az éjszaka során megállapítani a halál okát. Rutinszerűen folyik a munka, a kést a Midnight Black r’n’r-jére forgatják, és ha csak annyit tenne a film, hogy berobbantja Amerikában a The Temperance Movement piszkosan slágeres bluesrockját, már elismerően biccentenénk. De ennél jóval többet ér el a feszesre rendezett másfél órájában, amiben anélkül támasztja fel és tartja ébren a halottak iránt érzett averziónkat, hogy a zombifilm manapság lerágott zsáneréhez nyúlna. André Øvredal, akinek nevét tisztelettel emlegetik a rajongói körök, mióta A trollvadászban norvég folklórral és bürokratikus szatírával frissítette a found footage horrort, ezúttal tartózkodik az explicit humorizálástól, és szerencsére a gore felségterületére sem lép át a boncolás során – jól érzi, hogy hét Fűrész és öt Végső állomás után erre semmi szükség. Helyette tetszetősen oldszkúl módszerekkel, sejtetéssel és egy nagyon is élőnek tűnő tetemmel borzolja a kedélyeket, akit kellékhulla helyett Írország üdvöskéje, Olwen Kelly játszik – hideglelősen. Csak a fináléban bicsaklik meg a film, ahol a kortárs horror leárazott megoldásai kerülnek elő jump scare-től a kulcslyukon bekukucskáló halottig, a természetfeletti feltámasztásával pedig sarokba szorítja magát Øvredal, ahonnan nehéz elegánsan kimászni. Nem sikerül neki sem: a rejtély feloldására adott magyarázat kifejtetlen, de a mögötte rejlő logika, miszerint a szörnyet a szörnyüldözés hozza létre, legalábbis megfontolandó a dróntámadások nyomán erősödő terrorizmus korában.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13222