KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vér és arany

Vincze Teréz

 

Az iráni mozi egyik sokat magasztalt hőse, Jafar Panahi (A fehér léggömb, A tükör, A kör) legújabb darabjával folytatja útját azon az ösvényen, melyre előző filmjével, A körrel lépett. Vagyis eltávolodik a kultikus erejű gyereksztoriktól, hogy a továbbra is parabolisztikus szerkezetű, egyszerű történetekkel politikai színezetű mondanivalót közvetítsen. Az előző filmben a társadalom kitaszítottjaiként sodródó nőkre zárult rá a körülmények kényszere alkotta sors-kör, most pedig egy férfit gyűr maga alá a társadalom kegyetlen, de korántsem következetes szükségszerűsége.

A forgatókönyvíróként Abbas Kiarostami által jegyzett körkörös dramaturgiájú történet a végén kezdődik, egy brutális kettős gyilkossággal. Ekkor még nem tudjuk, hogy Husszein, a pizzafutár szolgáltat igazságot a burzsoázia kegyetlenségével szemben, kivégezve egy tehetős ékszerbolt-tulajdonost. Innen flash backbe váltunk, hogy megsejthessük, miként érik meg Husszeinben az elhatározás e végzetes tettre. Azonban már a történet alapszerkezetéből is kitűnik, hogy korántsem a hagyományos ok-okozati építkezés és a csúcspont felé tartó drámai ív jellemzi (hiszen a csúcspontot az első, négyperces jelenet adja). Ezt igazolja a film további része is, melyben szinte pikareszk jelleggel látunk epizódokat Husszein, az iraki–iráni háború veteránjának életéből, aki pizzakihordóként az iráni társadalom legkülönbözőbb figuráival (háborús veterántárs, elképesztően gazdag világfi, az erkölcsrendészet szigorú hivatalnokai) s a társadalmi igazságtalanság különféle formáival találkozik. Nem mondhatni, hogy egy elmeháborodás fokozatainak vagyunk szemtanúi Husszein esetében, inkább arról van szó, hogy egy eleve instabil elméből váratlanul tör felszínre az agresszió.

Mindezzel összhangban a szigorúan geometrikus szerkezet ellenére a film legfőbb erénye egyértelműen a drámaiatlanított jelenetekben kibontakozó társadalmi helyzetrajz és a többnyire amatőrök által megformált szereplők sorának ábrázolása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1783