KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Shrek 2

Dóka Péter

 

Shrek, a böhömnagy zöld ogre egy régi Disney-rajzfilmben legfeljebb komikus mellékszereplő lehetett volna, a játékfilmekből ismert „jópofa kisember” rajzfilmre adaptált változata, akinek az a feladata, hogy esetlenségével és humoros kiszólásaival ellenpontozza a giccsbe hajló történetet. A nézők a kezdetektől imádták a vicces figurákat, már az 1937-es Hófehérkéből sem a bájos főszereplőnő, hanem a hét apró csibész lett közönségkedvenc. A Disney-stúdió egész estés rajzfilmjeiben hatvan éve nyüzsögnek a csupaszív antihősök – de mindig csak epizodistaként. Pedig ők azok, akik ontják a szállóigévé váló poénokat, és évek múlva már csak rájuk emlékszünk a történetből: A kis hableányból a rákra, az Aladdinból a dzsinnre, az Oroszlánkirályból pedig a varacskos disznóra. Amikor a csikorogva induló DreamWorks-gépezet jóvoltából Shrek 2001-ben nagy lábaival a vászonra taposott, a sok háttérbe szorított epizodista helyett is learatta a babért. Ő lett korunk hőse, aki azzal lázad a rózsaszín mesevilág ellen, hogy csúnyán és zölden is képes boldog lenni.

A Shrek második része kacagtató Disney-paródia, amely nemcsak a Disney-filmeket figurázza ki, hanem a képmutató finomkodást és a burkolt rasszizmust is – ráadásul mindezt  a Disney-filmek jól bevált dramaturgiáját követve. Shrek ezúttal egy Hollywoodot mintázó városba látogat el, melyet ellepnek a jóképű, Disney-stílusban megrajzolt mesefigurák, akik mind erkölcsi nullpontra süllyedtek: a jótündértől a szőke hercegig pöffeszkedő és álnok alak valamennyi. A csillogás közepette, ahol külső és modor alapján ítélkeznek, Shrek önbizalma is megrendül, ráébred taszító voltára, és keresi a lehetőséget, hogy megszépüljön. A néző azon kapja magát, hogy miközben röhög a nagyszájú csacsin és a hízelkedő kandúron, és persze szájtátva bámulja a pazar képi világot (mely semmivel sem fakóbb, mint a Disney-filmeké), a főhős magányos harca, lelki tusája rendíti meg igazán. Ez az izgalmas és okos szatíra nem csupán humanista üzenet, hanem egy jólelkű lény megható portréja is. Az ogre beint a sztárokra épülő hollywoodi filmiparnak: a Shrek 2 nagy anyagi siker, a főhős pedig igazi példakép, aki a lehető legbátrabb tettet hajtja végre: önmaga mer lenni egy felszínes, konformista világban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1961