KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baise-moi

Bikácsy Gergely

 

Vagyis: Dugj meg! A Baise-moi című filmet a tavalyi Titanic-fesztivál ezzel a (jó) fordítással mutatta be. A mostani magyar címváltozat szerzői nem érzik a magyar nyelv hangulatát: finomkodó ál-nemtudásba burkolóznak. Mint aki halkan belelépett.

Maga a nagyot akaró, újítani vágyó film sajnos nem sikerült. Csak a szándék, az ötlet, a kiindulás méltányolható. Két megalázott fiatal prostituált lány bosszúálló angyalként száguld végig macho-Franciaországon, és pornó- meg akció-horror filmekben látott módon gyilkolja le a felgerjedt kanokat. A méltányolható ötlet, hogy pornó-film külsőségekkel világítja meg a pornó-filmek álságosságát. Ennél azonban többre nem telik az inkább amatőr-eszközökkel dolgozó alkotópártól, a film önparódia lesz, sok erőszakkal, vérvörös nemiszervek nagyközelijével, és öldöklést imitáló szcénákkal. (A közelhozott párzás valódi, a gyilkolás imitált: már itt felborul és hamissá válik a nagy, kemény újító szándék, mely leleplezné, hogy mily hazugok a hazug filmek párzás- és gyilkolás-jelenetei: semmivel sem hazugabbak, mint most itt.)

A Baise-moi hősnőit felháborító módon nem üdvözli a társadalom, viszont üldözik őket. Végül az egyik lányt egy védekező szatócs lelövi, a másikat állatias rendőrök ütlegelik, sőt, durván káromkodnak is. Lelepleződik tehát a velejéig gonosz államhatalom… Általában vigyázni kellene a „leleplező” és világjobbító filmekkel, melyek fő célja, hogy hazugságot „leplezzenek le”. A világ filmtermésének 90 százaléka természetesen hamis és hazug. Ezt eddig is sejtettük. A pornó, ha semmi más szándéka nincs, mint nézőit szexuálisan felgerjeszteni, majd párzásra illetve maszturbálásra késztetni, esztétikailag ugyan értékelhetetlen nulla, de nem kártékonyabb, mint a hagyományos, szirupos giccs. A véres akció-horrort normális néző durva játéknak fogja fel: kártékonyságáról szociológusok és pedagógusok egyet nem értve régóta vitáznak.

A Baise-moi-t állítólag két igazi pornófilm-színésznő játssza: nem rosszabbul, mint más színésznők. Oktatófilmet láttunk: helyeselném, ha a prostituáltak és pornó-színészek segélyző egyletében vetítenék, s a szakma utána hasznosan elbeszélgethetne az önsegélyezés módozatairól. Nem a filmszakma: bár szolidaritási szándékot deklarálhat, együttérzésem ezennel én is kifejezem – a filmnek e most látott dologhoz semmi köze.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3314