KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

X-program

Nóvé Béla

 

Elnézem Virgilt, ezt az ártatlan majmocskát, ki jobb mancsát diótörő mozdulattal a baljába veregeti, s ahogy a film pereg, lassúdan és félig agymosottan egyszer csak azon kapom magam, hogy az én öklöm is a tenyerembe csattan... Kínos önlelepleződés – még jó, hogy sötét van, s csak másodmagamban ülök a nézőtéren. Mert a tenyerem csattanása – akár e jobb sorsra érdemes szegény csimpánzkölyöké – távolról sem tetszést jelez. Egyezményes majomnyelven csupán annyit tesz: „Segítség! Baj van! Áz emberiség már megint valami rút cselszövényre készül!”

Bizony mondom, meg kell majmulni ebben a cudar világban! Nem elég, hogy majomédesanyáinkat orvul kilődözik mellőlünk, mimajomságunkat szülőhonunktól elszakítva, egy wisconsini pszichológiai kutatóközpontba hurcolnak, de mikor e sokkból kissé magunkhoz térve kezdenénk végre megcsimpaszkodni szelíden szőke főemlős pótmamánkba, a szívtelenek még tőle is elszakasztanak, hogy egy floridai légibázis kísérleti áldozataként atombombázó pilótának trenírozzanak! Gyalázat, kérem, kétlábonjáró gyalázat...

Nem, Mr. Darwin, nem erről volt szó! Vissza az egész, ilyen álnok rokonsággal mi nem közösködünk! Mert lehet, hogy az ember már nem, de a majom, kérem, az még igenis lehet – Ember! Szőrös és aszott keblében érző szív dobog, s akár elhiszik, akár nem, olyik-másik még intelligensebb is lehet, mint egynémely pszichológok és repülőezredesek – hogy az átlag amerikai mozinézőt ne is említsük! Nem hagyjuk magukat, példának okáért, a szentimentalizmus rövidpórázánál fogva képtelennél képtelenebb stupiditásokba rángatni. Ha már minden poén elfogyna, s a dramaturgiai önkény úgy kívánja: éppenséggel atomsokkba...

Csak ne tessék hát úgy elbizakodni! Mert, úgy rémlik, sokba telik még, amíg az emberiség eljut e köznapi majombölcsesség alapfokára. Addig pedig nem árt a gyakorlás. Kifordult ínnyel vicsorogva tépjük meg ritkás szőrzetünk, csapkodjunk elszántan és ütemesen a markunkba! Alapozó kurzusként jobb híján az X-program tanulmányozása is megteszi. Ám intellektuális túlterheltségünket ajánlatos utána egy könnyű állatkerti sétával levezetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5340