KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kövek ura

Nóvé Béla

 

A mesebeli kazah tájon szemünk láttára bontakozik a kikelet, akár egy természetfilmben: zsenge fű hajladoz a sztyeppei szélben, kopár szirttetőn bimbó fakad, szelíd őzek iramlanak; ám ekkor a Kövek Ura, Taszbol irigy bosszújaként elszabadul a pusztító kőlavina, s vele a cselekmény, a folklórszerű és allegorikus epizódok szakadatlan zuhataga. Máris elibénk toppan Jerzsán, a derék kovácsmester, ki Taszbol követeit kikacagja, fiait a zsarnok seregébe ő dehogyis adja, inkább kővé mered, s elszenvedi, hogy nyomába eredő nyolc szép szál fia a pörölyt odahagyva szintúgy csapdába essék, hiába is edzették maguk e szókkal: „Erős emberek leszünk, bátor emberek leszünk, büszke emberek leszünk, mert az élethez erő, bátorság és büszkeség kell!” Hiába óvja őket anyjuk: „Nem tud Semmit, ki a félelmet nem ismeri!”, hiába, jaj, minden hiába, hisz meglehet erősek, bátrak és büszkék, az ármány és varázslat mégis kifog rajtok: isznak a felejtés vizéből, s atyjuk feledve Taszbol kőszívű testőrévé lesznek mindahányan. – De nem így a kilencedik, Jerkenzse, ki még csak most nevekedik (éppoly hamar, mint Kazahföld virágai tavaszkor!), cseperedik-nevekedik, s eljő a nap, midőn Jerkenzse is nyeregbe száll, tegzét vállára vetvén elindul bátyjai után. És íme, a lélegzetelállító fordulatözön után jöhet végre a tavasz, mert amint azt a tündérek jámbor matrónája konstatálja: „A föld olyan, mint az ember, sokmindent eltűr, de semmit sem felejt. Most már senki sem zavarhatja meg a munkánk, hogy befejezzük a szivárványt és virágdíszbe öltöztessük a köveket...”

Tavasz közeledvén hadd kívánjunk e munkához a kazahsztáni tündérleányoknak sok sikert, erőt és egészséget! Akinek pedig Jerkenzséhez hasonló hat-nyolc esztendős fiacskája van, az bátran és büszkén vigye csak el egy vasárnapi matinéra, e filmet látva lesz mindkettőjüknek izgulni-, s okulnivalója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5854