KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tükröződések

Lalík Sándor

A kelet-európai társadalmak anyagilag konszolidálódott rétegeiből egy újabb generáció, a hatvanas évek elején-derekán születettek állnak a film középpontjában, a készen kapott viszonylagos jóléttel, gondtalansággal, a becsvágy könnyelmű és könnyed kibontakoztatásának lehetőségével. Fiatalok, akik a nyolcvanas évekre váltak önálló (társadalmi) szerepvállalásra éretté, a kis- és nagyközösségben elfoglalt helyük, helyzetük mégsem ezt tükrözi. Kimaradtak valamiből, és továbbra sem számítanak aktív közreműködésükre.

Maja, a film fiatal hősnője a tükröző felületeken állandóan önmagát vizsgálgatja, keresi saját arcát. A tükörképek azonban csak azt adhatják vissza, ami látható, s a cselekvés dolgában sem igazítanak el. Sajnos az alkotók (Rumjana Petkova elsőfilmes rendező és Szvetlana Caneva gyakorlott operatőr) a felületes tükröződés mintájára láttatják Maja csendes és meddő énkeresését, meditációit, megmagyarázhatatlan tehetetlenség-érzését, szavakban hangoztatott tettvágyát. Ahelyett, hogy a lány nyugtalanságának valódi okait kutatnák (az elkényeztetettség még nem elegendő indok), szívesen időznek az etűdökbe formált, mozdulatlanságot és sejtelmes várakozást kifejező tárgyfotóknál, a hangulatos, atmoszférát teremtő képeknél. A fiatal hősnő belső feszültségének, érzékenységének, elfojtott indulatainak érzékeltetésére megelégszenek olyan jelzésekkel (Maja váratlan sírvafakadásai), amelyekkel önmagukban nem sokat tud kezdeni a néző. A túlzott alkotói azonosulás miatt végül is egysíkú marad a szerep. Ezen nem segít az sem, hogy Maja takarékra állított életét néhány tragikus emberi sorssal szembesíti a rendező, követve azt a gondolatot, miszerint csak másokban láthatod meg igazi arcodat.

A Tükröződések elemzés helyett inkább csak lírai közérzetjelentést ad. Így aztán azon sem csodálkozunk, hogy Maja szolid lázadása – amikor úgy látszik, a maga lábára állna – a szülői gondoskodás révén csendes természetességgel enyészik el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6152