KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Superman visszatér

Köves Gábor

Superman returns – ausztrál-amerikai, 2006. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman, John Williams. Szereplők: Kevin Spacey (Lex Luthor), Brandon Routh (Clark Kent/Superman), Kate Bosworth (Lois Lane), James Marsden (Richard White), Frank Langella (Perry White), Sam Huntington (Jimmy Olsen), Eva Marie Saint (Martha Kent), Parker Posey (Kitty Koslowski), Kal Penn (Stanford), Marlon Brando (Jor-El, archív felvétel), Stephan Bender (a 15 éves Clark Kent). Szinkronizált. 154 perc.

 

Superman rajongói lassan két évtizede kémlelik reménykedve Hollywood égszínkék egét, és várják kitartóan, hogy a felhők felett feltűnjön végre az a bizonyos apró piros pont, amely nem lehet más, csakis a Krypton bolygó sajátos divat szerint öltözködő szülötte. A kérdéses égi jelenséget, mely közelebbről nézve megtévesztésig hasonlít ránk, halandó földlakókra, Christopher Reeve ruházta fel mindmáig legismertebb vonásaival. Reeve, aki saját bevallása szerint részben Cary Grant Párducbébi-beli bohócfigurájáról mintázta a képregényhősök legnemesebbikének mozifilmes reinkarnációját, Richard Donner 1978-as szuperprodukciójában (majd az azt követő jóval gyengébb folytatásokban) nem csak a felhőkarcolók felett repkedő hőslényt, de az elvarázsolt, csetlő-botló bohóc figuráját is sikerrel faragta ki a nehezen megmunkálható acéltömbből. Ugyanerre a nem éppen egyszerű feladatra vállalkozott Bryan Singer is, aki a Donner-féle Superman feltétlen híveként azon igyekezett, hogy hidat verjen a dicső múlt és a képregény-filmekkel szembeni – jórészt éppen a saját sikerei (X-Men 1–2) által magasra tornászott – legújabb kori elvárások között. Vállalkozása mind a célokat, mind a végeredményt tekintve kísértetiesen hasonlít egy másik nagy mítoszépítő (-romboló), Peter Jackson közelmúltbeli King Kongjára: ugyanaz az ideges előre-hátra kacsingatás, ugyanaz a kényszeres nagyot akarás és szerepzavar (műemléket védjünk vagy történetet meséljünk?) nehezíti az új King Kong járását, mint a legújabb Superman-modell röptét. Míg a digitális technika szinte napról napra cserélődő vívmányai látszólag felszabadították a képregények óriásait, a programozók háta mögött zavartan álldogáló mesélők rendre tehetetlen óriáscsecsemőket formáznak a képlékeny digitális masszából. A készítők állítják, hogy az új Superman hús-vér színész, akit egy eleddig ismeretlen fiatalember, bizonyos Brandon Routh alakít, komoly okunk van azonban feltételezni, hogy Routh is, akárcsak előtte Kong, ügyes számítógép-program csupán, aki ügyesen mozog, szépen repül, és nagyokat ugrik, romantikus mesehősként azonban idétlenül csámpás a járása.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8703