KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

E-mozi

Együttlét

Galambos Attila

Tillsammans – svéd-dán-olasz, 2000. Rendezte és írta: Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantås. Szereplők: Lisa Lindgren (Elisabeth), Michael Nyqvist (Rolf), Emma Samuelsson (Eva), Sam Kessel (Stefan), Gustaf Hammarsten (Göran). Gyártó: Memfis / Film i Väst / Keyfilms Roma / SVT Drama, Göteborg / TV1000 AB / Zentropa. Forgalmazó: Grantfilm Kft.. Feliratos. 106 perc.

 

A hetvenes évek közepe a svéd jóléti modell fénykora. Az eurovíziós dalfesztiválon befut az ABBA, Björn Borg elkezdi wimbledoni sikerszériáját, sőt a lejtők királya, Ingemar Stenmark is veszi az akadályokat.

Lukas Moddysson 2000-ben gondolta úgy, hogy történelmi filmet készít a félmúltról, amire még mindenki emlékszik, de már elég távol van ahhoz, hogy némi rálátással lehessen rá visszatekinteni. Akkor nyúl az aranykorhoz, amikor a Palme-gyilkosság és egy valutaválság után keresi a helyét a nem csupán materiálisan megrendült társadalom.

Az 1968 utáni Skandinávia egyik kedvenc terepén, egy kollektívában, zárt közegben játszódik a svéd társadalmat és a korszakot modelláló Együttlét. Itt fel- és megidéződik az az életérzés, melyet Von Trier 1998-ban az Idiótákban már egy lezárt kor iránti fájdalmas és hamis nosztalgiaként ábrázolt. Ott csak a hülyét játszva lehetett közös életet teremteni, de 1975-ben még csupán a törésvonalak látszanak. Igaz, elég élesen. Hiszen Moddysson tipizál, így mindaz megtörténik a kollektívában néhány hónap alatt, mely folyamatok és események máshol, máskor, a valóságban hosszú évek alatt zajlottak le. A tipizálás szerencsére nem csap át sem közhelyességbe, sem tételszerűségbe, ami leginkább a szatírát tompító szeretetteli humornak, az önmagukban is érvényes epizódocskáknak köszönhető.

Az Együttlét erősen baloldali és zöld társaságába cseppen az erőszakos férjét elhagyó anya két gyermekével. A kispolgári miliő és a kollektíva találkozása, valamint a gyermeki szem sajátos – őszinte – látásmódja felszínre hozza a visszásságokat éppúgy, mint az intenzív közösségi élet előnyeit. A szomszéd kövér kisfiúval szemüvegalapon összebarátkozó Éva állítja fel a legpontosabb diagnózist – itt mindenki a társadalommal szemben határozza meg magát, így rossz kaját esznek, csúf ruhát hordanak, és szar zenét hallgatnak, mert az más. A filmet uraló meleg színek és az optimista végkifejlet sem feledtetheti azonban, hogy ez a hazájában majdnem 900.000 nézőt vonzó gyöngyszem is a magányról, az annak elkerüléséért folytatott, a hetvenes években még sikeresnek látszó küzdelemről szól.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9752