KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: Film, színház, valóság Halász Péter
• Jancsó Miklós: Nix
• Grunwalsky Ferenc: A szem nem alhat A látás egyeteme

• Bikácsy Gergely: Földim Rossellini emlékére
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Diktatúra és divatja Disztópiák évszázada
• Kovács Marcell: A rossz álarcában V mint vérbosszú
• Varró Attila: Át a labirintuson Tükörálarc

• Beregi Tamás: Atlantisz túl mélyen van Elsüllyedt civilizációk
FESZTIVÁL
• Kubiszyn Viktor: Alvó medvék álmai Berlin

• Csillag Márton: Négy fickót három golyóval Mi újság, Tiger Lily?
• Takács Ferenc: A csillagok teniszlabdái Meccslabda
MULTIMÉDIA
• Bori Erzsébet: Kétszer lépni egy folyóba Dunai exodus: film és kiállítás
• Strommer Nóra: Digitális varázstükrök Interaktív média
• Reményi József Tamás: Nem bámulni nem lehet Magyar plazma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Bábeli panelek Lazarescu úr halála
• Vincze Teréz: Egy másik sziget Az íj
• Varró Attila: Szavatossági idő A vadság napjai
• Hungler Tímea: Párizsi skizó Caché
• Reményi József Tamás: Fűtő nélkül A halál kilovagolt Perzsiából
KÖNYV
• Kelecsényi László: Lexikon-lakás Magyar Filmlexikon
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Lemming
• Hungler Tímea: Transamerica
• Ardai Zoltán: A bajusz
• Wostry Ferenc: A sziklák szeme
• Köves Gábor: Maradj!
• Dercsényi Dávid: Bab’ Aziz
• Hámori Dániel: Soha ne mondd, hogy soha
• Géczi Zoltán: Hét kard

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

G-man filmek

Gengszterosztag

Felnőni a feladathoz

Sepsi László

Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett Ruben Fleischer a műfajparódiát és a retró-akciófilmet választotta.

Wes Anderson vagy az Apatow-istálló árnyékában Ruben Fleischer kétségkívül a Peter Pan-generáció filmeseinek másodvonalába szorult, hiába volt első egészestés munkája (Zombieland) egyértelmű anyagi és kritikai siker. A több tucat kisfilmet, reklámot és videóklipet jegyző direktor a tévés bérmunkák szamárlétráján kúszott fel a szélesvászonig, kisebb produkcióiban is vissza-visszatérve a felnőni képtelen huszonéveseket sújtó olyan drámai problémákhoz, mint egy randivacsorára szánt homárral kialakult bensőséges viszony (Lobster), a szakítás utáni sötét hetek lehetséges túlélési metódusai (The Hitman, Phonelog) vagy egy összeketchupozott sportcipőhöz kötődő megannyi nosztalgikus élmény (Courir: The Drop). Tisztes másodhegedűsként Fleischer legjobb pillanataiban groteszk humorral csípi el a huszonéves egzisztenciában ragadt tinilélek nyűgeit, ezekhez igazított zsánersémákban imponálva hasonszőrű közönségének – lásd a Zombieland csokivadász outsidereit vagy a 30 perc vagy még annyi se kisstílű heist-vígjátékát –, de hiába lehetett volna a Gengszterosztag biztos belépő az A-ligába, a habókos hipszterek kertvárosain kívül a rendező nem talált magára.

Ráadásul a sztárgárdával megtámogatott Gengszterosztag eleve erős mezőnyben indult: egyik oldalról a tavalyi Fékezhetetlen vidéki szeszcsempészeivel, a másikon a pedig a Gengszterkorzó Atlantic Cityjének alvilágával kellene konkurálnia, esélyeit pedig csak az növeli a huszadik század első felébe helyezett gengsztersztorikkal szemben, hogy a bűncézárok helyett a főhősként manapság ritkábban vászonra vitt korabeli bűnüldözőkre koncentrál. A Mickey Cohen nyomába eredő, különcökből verbuvált elitosztag története a zsánerindító G-men-t és az Aki legyőzte Al Caponét használja sorvezetőként, előbbitől megörökölve a propagandafilmbe illően egydimenziós karaktereket, utóbbitól pedig DePalma stilizációs kényszerét, annak cizelláltsága nélkül. Bár a szabadosan kezelt Cohen-legendárium és Fleischer állandó témái kevés egyértelmű kapcsolódási ponttal bírnak – hacsak az ezúttal csekély invencióval vászonra vitt élhetetlen különctársaságot, illetve a komikus mellékkarakterként lébecoló Michael Peñát nem tekintjük annak –, a rendező érezhetően próbálta megszokott célközönségének ízléséhez szabni a makacs alapanyagot. Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett így a Gengszterosztag megragadt valahol a félkész műfajparódia és a súlytalan retró-akciófilm között, eltúlzott erőszakjelenetekkel (lásd a nyitányt) és élénk színekkel felidézve a reklámok és klipek hatásorientált ingerbombáit. Ebből a szempontból a Gengszterosztag olyasféle kudarc Fleischer pályáján, mint a szintén az MTV felől érkező Joseph Kahn Vas című motorosfilmje volt egy évtizeddel korábban: a sablonsztorit átható enyhe irónia és a rajzfilmszerű látványvilág arra elegendőnek bizonyul, hogy a film általa kilógjon fajsúlyosnak szánt zsánertársai közül, ám arra már nem, hogy a stílusgyakorlaton túlmutató markáns szerzői olvasat bontakozzon ki belőlük.

A Gengszterosztaggal mintha Fleischer öröktini hősei álmodtak volna maguknak férfias zsarumesét, amiből végül mégsem Szigorúan bizalmas vagy Közellenségek , hanem Dick Tracy kerekedett, némi áthallással a Roger nyúl a pácban-ra (lásd a vöröslő Emma Stone-t). Felnőttkor és a boldog kamaszévek határán téblábolva Ruben Fleischer filmje pont a két hozzáállás erényeit veszti szem elől – beérett mestermunkának még túl könnyed, de az ifjúkori zabolátlanság már kikopott belőle.

 

Gengszterosztag (Gangster Squad) – amerikai, 2013. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Paul Lieberman regényéből Will Beall. Kép: Dion Beebe. Zene: Steve Jablonsky. Szerepelők: Sean Penn (Mickey Cohen), Josh Brolin (John O’Mara), Ryan Gosling (Jerry Wooters,), Nick Nolte (Parker), Emma Stone (Grace). Gyártó: Langley Park/Lin Pictures/Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 39-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11361