KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: Film, színház, valóság Halász Péter
• Jancsó Miklós: Nix
• Grunwalsky Ferenc: A szem nem alhat A látás egyeteme

• Bikácsy Gergely: Földim Rossellini emlékére
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Diktatúra és divatja Disztópiák évszázada
• Kovács Marcell: A rossz álarcában V mint vérbosszú
• Varró Attila: Át a labirintuson Tükörálarc

• Beregi Tamás: Atlantisz túl mélyen van Elsüllyedt civilizációk
FESZTIVÁL
• Kubiszyn Viktor: Alvó medvék álmai Berlin

• Csillag Márton: Négy fickót három golyóval Mi újság, Tiger Lily?
• Takács Ferenc: A csillagok teniszlabdái Meccslabda
MULTIMÉDIA
• Bori Erzsébet: Kétszer lépni egy folyóba Dunai exodus: film és kiállítás
• Strommer Nóra: Digitális varázstükrök Interaktív média
• Reményi József Tamás: Nem bámulni nem lehet Magyar plazma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Bábeli panelek Lazarescu úr halála
• Vincze Teréz: Egy másik sziget Az íj
• Varró Attila: Szavatossági idő A vadság napjai
• Hungler Tímea: Párizsi skizó Caché
• Reményi József Tamás: Fűtő nélkül A halál kilovagolt Perzsiából
KÖNYV
• Kelecsényi László: Lexikon-lakás Magyar Filmlexikon
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Lemming
• Hungler Tímea: Transamerica
• Ardai Zoltán: A bajusz
• Wostry Ferenc: A sziklák szeme
• Köves Gábor: Maradj!
• Dercsényi Dávid: Bab’ Aziz
• Hámori Dániel: Soha ne mondd, hogy soha
• Géczi Zoltán: Hét kard

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

X-Men: Az eljövendő múlt napjai

Kránicz Bence

X-Men: Days of Future Past – amerikai, 2014. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Chris Claremont története alapján Matthew Vaughn, Jane Goldman és Simon Kinberg. Kép: Newton Thomas Sige. Zene: John Ottman. Szereplők: Hugh Jackman (Logan), James McAvoy (Xavier), Michael Fassbender (Magneto), Jennifer Lawrence (Raven), Nicholas Hoult (Hank). Gyártó: Marvel Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 132 perc.

Az első két X-Men filmet rendező Bryan Singer idén visszavette a széria karmesteri pálcáját, hogy közös nevezőre hozza az eredeti trilógia és a múltban játszódó Az elsők univerzumát. Ám hiába indul a cselekmény az apokaliptikus közeljövőben, az idős Xavier professzor és tanítványai főleg a rajongók kedvéért tűnnek fel, ellentétben az X-Men képregények pápájaként tisztelt Chris Claremont alapsztorijával, ahol mind az őrrobotokkal való háborúskodás, mind a múltbéli merénylet megakadályozása érdekében bevetett időutazás körülményei bővebben ki vannak fejtve – a film megértését nehezíti, hogy minderre vonatkozóan csak elnagyolt jelzéseket kapunk.

A régi gárdából egyedül Logannek jut komolyabb szerep: most az egykor forrófejű kívülálló kerül mentorszerepbe, vagyis az alkotók is felismerték, hogy Hugh Jackman nehezen leplezhető öregedésére illik reflektálni – a fiatal mutánsokat játszó intellektuális sztárok (McAvoy, Fassbender, Lawrence) viszont erőlködés nélkül viszik a vállukon a produkciót. A kulisszaként megjelenő hetvenes évek világa újra azt a retró-vonzerőt képes nyújtani a nézőnek, mint Az elsők, másrészt, a tisztességtelen politikai machinációk és összeesküvések évtizedéről lévén szó, találó hátteret képez a mutánskrónikákat hitelesítő, egyfajta alternatív történelemképet felmutató franchise-építési stratégiához. Vagyis a történelem átírásának feladata kétszeresen a film tétjévé válik: az X-Ment hadba küldő Fox stúdiónak úgy sikerülhet felvennie a kesztyűt a keresztutalásokkal építkező Marvel-filmekkel, hogy hőseit gondosan integrálja a hidegháborús múlt sorsfordító eseményeibe, mintha Magneto, Xavier és a többiek mindig is velünk lettek volna. Mindez szerencsésen együtt jár azzal az érezhető törekvéssel, hogy ne a látványos akciókon, hanem a karakterek lassan megérő döntésein múljon a játszma végkimenetele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11906