KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Varázslótanonc

Sepsi László

 

The Sorcerer's Apprentice­ – amerikai, 2010. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Doug Miro, Carlo Bernard, Matt Lopez. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Trevor Rabin. Szereplők: Nicolas Cage (Balthazar), Jay Baruchel (Dave), Alfred Molina (Horvath), Monica Bellucci (Veronica). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 103 perc.

 

A Jon TurteltaubNicolas Cage páros A nemzet aranya-széria kalandfilmjei után továbbevezett a családbarát zsánerek tengerén, hogy ezúttal az ifjúsági fantasy napjainkban meglehetősen piacképes műfajánál horgonyozzanak le. Habár Turteltaub nem először céloz fiatalabb közönséget – lásd a Három kicsi nindzsa vagy a Bruce Willis-szel forgatott A kölyök példáját –, legfrissebb munkája könnyen felejthető varázspálca-villanás a Harry Potter-klónokkal zsúfolt fantasy-piacon.

Annak ellenére, hogy felmutatja a kortársai által már jól bejáratott olyan motívumokat, mint a Tesla-transzformátorok képviselte fizika és a plazmalövedékben felszikrázó, kínosan racionalizált mágia határvidékén tengődő főhős (lásd még A villámtolvaj a hétköznapi Amerika és az Olümposz között lavírozó kamaszát), vagy a digitális technikával létrehozott, alaktalan végső antagonista, A varázslótanonc képtelen megteremteni a zsáner által megkövetelt epikus ívet. Mint azt a félresikerült intró is mutatja, Turteltaub rendezése minduntalan megbicsaklik, ha a Merlinig visszavezetett máguskonfliktus ecsetelésére kerül a sor, s ezt sem az esetenként bevetett önirónia, sem pedig a szintén bejáratott sémák szerint működő, megduplázott szerelmi szál nem képes elfedni. A varázslótanonc egy olyan mese, melynek készítői éppen a mesemondás és a mítoszteremtés követelményeinél buknak el, s ezt a hiányosságot a Nicolas Cage-re aggatott, menőnek szánt bőrdzseki éppúgy képtelen ellensúlyozni, mint a New York felett szárnyaló, életre keltett acélmadár látványa. Ahogy a film kisszámú emlékezetes jeleneteinek egyikében megidézett goethei bűvészinas, akinek képességei kimerülnek a mágia félresikerült praktikus használatában, és minden lelkesedése ellenére sem tud maradandót alkotni, Turteltaub és hat forgatókönyvírója sem lépett túl az esetlenül használt rutinmágián, igen messze a nagy ívű varázslatoktól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10399