KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Lány

Metamorfózis

Barkóczi Janka

Lukas Dhontkamaszhősének kettős kihívással kell szembenéznie.

 

Letaglózó ereje van annak, amikor egy kamasz afelnőtteket megszégyenítő magabiztossággal fogalmazza meg, hogy mi akar lenni, ha felnő. Az pedig talán még ennél is súlyosabb, amikor ugyanilyen biztos abban, hogy mi nem. A transzneműséggel foglalkozó filmek ezredforduló utáni új hullámában jelent mega belga Lukas Dhontcannes-i Arany Kamera-díjaselső rendezése, akérdést kamaszkori fejlődéstörténetként bemutató Lány.

Dhontfilmjének hőse a tizenöt éves Lara, akit valaha Victornak hívtak, de erre, ha lehet, soha nem akar emlékezni. Apjával és kisöccsével nemrég költöztek egy új lakásba, abban a városban, ahol az ország legjobb balettintézete működik. Bár a családból hiányzik az édesanya, a szülő és a gyerekek kapcsolata látszólag így is teljes és harmonikus. Lara balerina szeretne lenni, amiértmegszállottan és kitartóan dolgozik.Nyilvánvalóan tehetséges, de tisztában van vele, hogy ez még nem elég, ígysemmilyen téren sem kíméli magát. Különórákra jár, bármely napszakban képes a végkimerülésig edzeni, és minden helyzetben jól leplezi a fájdalmat és a kétségbeesést. A legnagyobb gondja, hogy minden erőfeszítés ellenére sincs jóban a testével, noha éppen a teste az az eszköz, amivel alkothat és kifejezheti az érzéseit. Fiúnak született, de lánynak érzi magát, a pubertás miatt viszont még várnia kell a nemátalakító műtéttel. Noha már megkezdhette az ehhez szükséges hormonkezelést,a tükör elé állva nap mint nap a poklot éli át, mert nem látja elég gyorsnak, elég meggyőzőnek aváltozást. A tizenöt éves kamasz, aki határozott döntést hoz arról, hogy megváltoztatja a nemét, még ha ez a karrierjébe kerül is, nemcsak önmagára, de apjára, az őt szerencsés módon támogató és féltő, felelős szülőre is hatalmas terhet ró.

A film dramaturgiája a test működésének ritmusára, a testtel való kilátástalan és mégis édes küzdelemre épül. Repetitív, és olykor rendkívül tárgyilagos harc ez, messze a balerinafilmek költőiségétől. A valódi személy által inspirált Larát Victor Polster alakítja, akinek ez az első filmszerepe. Finom, de zárkózott arca minden pillanatban érdekes, gesztusai komoly regisztereket járnak be. Ha nem volna olyan angyalian szép és tiszta, akárfassbinderi figurává is kinőhetné magát, így azonbaninkább csakegy remek színész marad egy érdekes helyzetben, ami nagyon nehezen fejlődik történetté. Polster, a másik mostanában sok elismerést begyűjtő, témába vágó film, az Egy fantasztikus nő főszereplőjével ellentétben, nem transznemű. Bevallása szerint nem is nézett kapcsolódó filmeket a felkészülés során, nehogy azok befolyása alá kerüljön. A saját benyomásai, elképzelése alapján szerette volna megalkotni a karaktert, amelybe sok improvizatív elemet szőtt. Ő is, ahogy a film többi alkotója,elsősorban a rendkívül összetett szituáció felépítésére koncentrál, aminek egyenes folyománya, hogy sem a történet igazi fejlődési irányát, sem a megfelelő lezárást nem sikerül megtalálni.

Édesapja egy alkalommal azzal vigasztalja Larát, hogy bátorsága jó példa lehet bárki számára, mire ő azt válaszolja, hogy nem példakép akar lenni, egyszerűen csak lány. Ha Lara nem is, dea film mégis erősen érvel egy minta mellett, melysok kritikát kapotta bemutatása óta. Többek között azzal támadták, hogy a realitástól távol, éppen az érintettek által lerombolni kívánt klisék mentén ábrázolja a transzneműséget. A vádak szerint a nemi diszfóriát, azaz a személyben a saját biológiai nemét illetően feléledő rossz érzést, elborzasztó pszichológiai kórképként mutatja be, a nemi szerveket fetisizálja, és mindezt pont egy olyan témával összefüggésben teszi, amely a transzfóbia malmára hajtja a vizet. A transzgyerekekügye ugyanis pont az egyik legbonyolultabb probléma a csomagban, melynek lélektani, morális és jogi vonatkozásai együtt és külön is nagy kihívást jelentenek, és komoly körültekintéssel kell őket kezelni.A Lányazért működhet mégis, mert a látszat ellenére, sokkal több ésérvényesebb kérdést tesz fel a kamaszkor és az ezzel járó felelősség kapcsán, mint a transzneműség terén. Ezek a kérdések végső soron az átváltozás, az elengedés és a szabad döntés egyetemes problémáit feszegetik, és nemtől függetlenül érdemes velük foglalkozni.

 

LÁNY (Girl) – belga, 2018. Rendezte: Lucas Dhont. Írta: Lucas Dhont és AngeloTijssens. Kép: Frank van den Eeden. Zene: Valentin Hadjadj. Szereplők: Victor Polster (Lara), AriehWorthalter (Mathias), Oliver Bodart (Milo), TijmanGovaerts (Lewis), ValentijnDhaenens (Dr. Pascal). Gyártó: MenuetProducties / Frakas / TopkapiFilms. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13902