KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Filmek és mozik

Harmat György

 

Külföldön régóta sikerrel működnek a „bokormozik”, azaz az egymás melletti, egy gépházzal üzemelő, kis befogadóképességű mozitermek. Nálunk ennek egy sajátos változata (nagyterem mellett kisterem) született meg. Az évek óta kedvelt Szikra Kamaratermet idén követte a Kossuth Kamaraterem, s a hírek szerint hamarosan megnyílik a kéttermes Honvéd mozi is. Időszerű tehát megjegyezni, hogy a fővárosi filmforgalmazók nem használják megfelelően ezt a mozitípust.

A kisteremben előadásonként 50–100 néző élvezhet egy-egy filmet kellemes, intim környezetben anélkül, hogy már belépéskor elriasztaná a hatalmas nézőtéren elszórtan ülő néhány ember látványa. A kamaraterem arra való, hogy a filmbarátok hozzájuthassanak azokhoz a művekhez, amelyek valamilyen okból nem vonzanak nagy tömegeket. Sajnálatos, hogy a Szikra és a Kossuth Kamaraterem műsora ezt a törekvést csak részben, időnként pedig egyáltalán nem tükrözi.

Nem is mindig a film értékével van baj. Aligha kétséges például, hogy Buñuel három utolsó filmje jó műalkotás. De mi indokolja, hogy e nagy termekben is sikert arató műveket a Szikra Kamaraterem jolly jokerként vegye elő régóta, évenként többször is, és hetekig műsoron tartsa, miközben jobban ideillő és máshol sem játszott filmekkel nem találkozunk műsorán? Mi az oka, hogy az egymillió körüli nézőszámot elért Mephistót 19 hétig ebben a pici teremben játszották?

Vannak persze jó kezdeményezések is. A Szikra Kamaraterem idén Zanussi-sorozatot rendezett. A Kossuth Kamaraterem koreai bemutatójáról úgy tűnt, hogy elindít egy sort; azt hihettük, hogy a távoli országok, a harmadik világ egyre fontosabb filmművészete végre méltó helyet kap a magyar mozikban. Nem így történt. Nem láttuk a kamaratermekben a latin-amerikai film jeles darabjait (Kölykök, Kivégzés hajnalban,), s csak egy hétig játszották a Magyarországon bemutatott egyetlen, roppant érdekes hongkongi filmet (A hegy legendája). Ez már jelzi a következő problémát. Ha időnként műsorra kerül is a megfelelő film a megfelelő helyen, igen rövid ideig vetítik.

Filmforgalmazásunk mintha nem azért venne meg bizonyos filmeket, hogy játssza is őket. Pedig a „bokormozik” világszerte azért jöttek létre, hogy a szűk közönséget vonzó filmeket gazdaságosan tarthassák műsoron. Kamaratermeink már vannak (remélhetőleg lesz több is), jó lenne végre jobban élni ezzel a nagyszerű lehetőséggel.

 

Harmat György

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6879